Ma este hét órától tartja az idei évad második bemutatóját a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Mozgásszínház. A Jóemberek című új produkció kapcsán szervezett sajtótájékoztatón Márton Imola társulatvezető elmondta: ezúttal nagyon fiatal alkotókkal dolgoztak együtt, a rendező-koreográfus, Bezsán Noémi pedig – aki a Bocsárdi által rendezett Liliomból már ismerős lehet a szentgyörgyieknek – olyan színpadi nyelvezetet képvisel, amely eddig nem volt jellemző társulatuk előadásaira.
Az alkotócsapat rövid bemutatása után – akik között a Tamási Áron Színház két színésznője is jelen van – Márton Imola átadta a szót a rendezőnek, aki az új produkció által megfogalmazott kérdésekről is mesélt. Bezsán Noémi szerint, ahogy a cím is jelzi, emberekről, emberi közösségekről, azokról a közösségen belül találkozási és ütközési lehetőségekről szól az előadás, amelyek már az óvodától meghatároznak bennünket az élet minden területén. Mint mondta, az M Stúdió csapatát nagyon erős egyéniségek alkotják, valamennyien erős formavilágot képviselnek, és ez jól látható a magányról szóló jelenetekben. Ezek mellett azonban az intim szférából való kilépésről szóló pillanatok is fontosak az előadásban, amelyekben mindig ott rejlik a sérülés lehetősége.
Amikor az ember gyerekként megérkezik a földre, olyan tisztaságot hoz magával, amiben az ösztönös életörömön, életszereteten túl nyoma sincs a boldogulni akarás szándékának – magyarázta a rendezőnő –, később azonban, tudatos boldogságkeresésünkben egyre mértéktelenebbé válunk, egyre kevésbé figyelünk a körülöttünk élőkre. Egyáltalán képes-e arra az ember, hogy mások perspektíváján keresztül is lássa a világot? – tette fel a kérdést. Saját bevallása szerint az volt az egyik legnagyobb kihívás az előadás elkészítésében, hogy „meglegyen a közös lélegzése azoknak a mozgásoknak, amelyek valóban a másik emberre való odafigyelésről, önmagunk háttérbe szorításáról szólnak, amely nélkül a párkapcsolattól kezdve semmilyen emberi közösség nem működhet igazán”. Mint megtudhattuk, Bezsán Noémi A Mester és Margarita című regény egyik gondolata nyomán merült el ebben a témában, mely gondolat szerint senki sem rossz, csak boldogtalan.
Az előadás belső gondolati tartalmát több szál hordozza – egyén, nő-férfi viszony, közösségben való létezés, női és férfiközösségek működése –, amelyeket a műfaj sajátosságainak megfelelően képekben, mozgásban, hangulatokban próbált megfogalmazni a rendezőnő, oly módon, hogy valójában nem a tudatot célozza, inkább érzeteket, érzéseket próbál közvetíteni a nézők felé. Mint mondta, kevés idejük volt egymásra hangolódni a színészekkel, hisz valójában egy hónapnyi időbe kellett besűríteni az ismerkedést, technikai és csapatépítő tréningeket, jelenetek kidolgozását, de talán ettől is volt számára izgalmas ez a próbafolyamat.
