Az ünnepséget a házigazda Kovács István unitárius lelkész áhítata nyitotta meg. A lelkész a szabadság fogalmát közelítette meg, kiemelve, az ember megsemmisíthető akár, de lelkében a szabadság örök, és a szabadságért nem csak joga, de kötelessége is kiállni – ezzel a hittel szálltak szembe az ’56-os forradalmárok is a szovjet tankokkal, tettükkel üzenve: míg dobog szívünk, érdemes ágaskodva, újra és újra szembe menni a zsarnok világgal, mert bár a gonoszság csatát nyer időnként, de a végső győzelem mindig az igazságé. Tanuljunk a múltból, hogy meg ne kötözzön a jelenben a mindig új arcot öltő zsarnokság, figyelmeztetett a lelkész, úgy szóljunk és cselekedjünk, mint akiket a szabadság fog megítélni.
A Kriza János Unitárius Dalárda Erkel Ferenc Szózatának előadása után Gál Attila mikós diák Márai-szavalata – Mennyből az angyal – elemi erővel hatott az unitárius templomban ünnepre összegyűlt közönségre. Johann Sebastian Bach Rondóját Szilágyi Herbert zongorakíséretével Kertész János adta elő marimbán, majd Antal Árpád polgármester szólalt fel. Soha nem az elnyomónak, mindig az elnyomottnak lesz igaza, ismételte meg tavaly október 23-i beszédének alapgondolatát. A szabadság hangját mindennap életben kell tartani, mert csak azért érdemes élni, amiért érdemes meghalni, és ezt mi, székelyek úgy hívjuk: szabadság. Ma más világ van, mint hatvan évvel ezelőtt, de ma is vannak, akik a magyarság ellen dolgoznak, sőt, a magyarok közt is akad, aki nemzettársai ellen cselekszik – utalt a polgármester Kovács István meghurcoltatására, hozzátéve: hisz a lelkész becsületességében, kiáll mellette. Ma más világ van, mint hatvan évvel ezelőtt, folytatta, de a megfigyelés, a lehallgatás ma is eszköze a hatalomnak, amely azt az elvet vallja: csírájában kell elfojtani minden kezdeményezést. A kommunizmus megbukott, de Ceaușescu szelleme ma is él, Bukarestben sokan úgy gondolják, az a legjobb magyar, aki asszi­milálódott, meghalt vagy emigrált, pedig mi itt makacsul harcolunk szabadságunkért, azért, hogy megmaradjunk, hogy magyarnak maradjunk. Ha le tudjuk győzni félelmeinket, ha nem engedünk a széthúzásnak, ha több gyereket vállalunk, ha rendezni tudjuk végre közös dolgainkat, eljön a mi időnk is – fogalmazott Antal Árpád.
Az ünnepség díszszónoka, dr. Grezsa István miniszterelnöki kormánybiztos ’56 tanulságát így fogalmazta meg: mint hatvan esztendeje a kommunista blokk közepén Magyarország, ma is egyedül maradtunk, nemzeti sorskérdéseinkben segítségre ma sem számíthatunk. De ’56 szelleme azt üzeni, ne adjuk fel nemzeti szuverenitásunkat, a mi ügyeinkben csak Budapest dönthet, nem Brüsszel, nem Moszkva, és pláne nem Bukarest, jelentette ki. Aggodalommal figyeli a magyar kormány, hogy Romániában a korrupcióellenes harcot politikai bunkósbotként használják olyan hiteles politikusok megfélemlítésére, mint Antal Árpád – szinte napra pontosan egy éve, 2016. február 17-én vitte el Bukarestbe a korrupcióellenes ügyészség Sepsiszentgyörgy polgármesterét –, de felháborító az is, hogy magyar gyerekeket aláznak meg kórházakban, mert anyanyelvükön beszélnek, hogy nehezen visszaadott egyházi ingatlanokat államosítanak újra, hogy a gyulafehérvári Batthyá­neum visszaszolgáltatását minden eszközzel gátolják, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen akadályozzák a magyar nyelvű képzést. Az autonómia mára szitokszóvá vált a román közbeszédben, de még ilyen körülmények között is Magyarország baráti jobbját nyújtja a román népnek, mondta, kiemelve: a magyar kormány továbbra is támogatni fogja az ország határain túl élő magyarságot, hogy mindenki szülőföldjén boldogulhasson.
A Magyar Unitárius Egyház képviseletében Szabó László osztott meg pár gondolatot az ünnepről, javaslattal is élve: politikusainknak kezdeményezniük kellene, hogy a múlt századi forradalmak – az ’56-os, a ’89-es – áldozatainak hozzátartozói, leszármazottai is legalább olyan életjáradékot kapjanak, mint a titkosszolgálatiaknak, rendőröknek, a kommunista rendszer egyéb kiszolgálóinak nyugdíja, illetve, hogy az unitárius egyház példáját a közelmúltkutatásban és tisztségviselői átvilágításában más egyházaknak, közéleti, politikai szervezeteinknek is követniük kellene.
Á. Furus János csólyospálosi polgármester beszédében kiemelte, immár nemcsak évtizedes barátság köti össze települését Sepsiszentgyörggyel, hanem az az ’56-os emlékfal is, amelyet a kiskunsági községben tavasszal avatnak fel, és amelynek központi elemei a szintén Balázs Antal által faragott kopjafák. Nahimi Péter, a kiskunmajsai ’56-os múzeum igazgatója a tavaly októberben felavatott, a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban található ’56-os emlékjelhez hasonló napkorong-kopjafa köszöneteként Pongrátz Gergely-emlékérmét adott át Balázs Antalnak, és bejelentette, a múzeumban emléket fognak állítani a nagyajtai Moyses Mártonnak, aki az ’56-os forradalmat követő romániai megtorlás következményeként vállalta a mártírhalálságot.
Végezetül Balázs Antal kopjafa- és ünnepfaragó elevenítette fel a sepsiszentgyörgyi emlékjel létrejöttének előzményeit, elmondva, hogy az unitárius templombeli már közös alkotás: mikor felkereste ötletével Antal Árpádot, a polgármester vetette fel, hogy a nap mellé a hold is odakerülhetne, hiszen ránk a hold is világít. Ezért a most felavatott emlékjel napkorongját csak 56 kopjafa övezi, négy a holdnak jutott, és ezek „dedikált“ kopjafák: egyik a Bajusznak becézett Pongrátz Gergelyé, aki a Corvin-köziek parancsnoka volt, és aki a kiskunmajsai 56-os múzeumot alapította, egy a Falábú Jancsié: a HÉV-balesetben egyik lábát elvesztett Mesz János a Corvin köz közelében zajlott harcok legendás és hírhedt tüzérparancsnoka volt, a roncsolt végű kopjafa a Dózsa László színművészé, aki kétszer járt a halálban, a negyedik pedig azé a Tóth Ilonáé, akit a forradalom sebesültjeinek gondozásáért halálra ítéltek és kivégeztek. Balázs Antal terveiről is beszélt: jövőben, a vallásszabadságot kimondó tordai országgyűlés 450. évfordulójára szeretne emléket állítani, és „ha nem rúgom le a patkót”, három év múlva két fekete kopjafát szeretne állítani Csólyospáloson és Sepsiszentgyörgyön azzal a felirattal: Trianon 100.
Az ünnepség végén Szabó Fruzsina elénekelte az Erdélyország sok szép vize kezdetű népdalt, majd Kovács István lelkész megáldotta a lépcsőfordulóba való elhelyezéséig az oltár előtt felállított emlékjelet.