Amikor az igében azt olvassuk, hogy maga Isten a szeretet, akkor megértjük, hogy mindaz, ami a szeretetről eszünkbe jut, ami kapcsolatba hozható vele, az Istentől indul ki, nem szakítható el Tőle. Így van ez a békességgel is.
Ha csak emberileg gondolkodunk a békességről, nagyon sok mindent mondhatunk el, számtalan utat, módszert fogalmazhatunk meg a békesség elérésének érdekében, vagy akár a békesség különböző formáit, megnyilvánulásait kezdhetjük kategóriákba sorolni. Amikor viszont az ige Jézus Krisztust nevezi meg a hívő keresztyén békességének, akkortól nem lehet többé Krisztustól függetlenül gondolkodni, beszélni, tanítani a békességről. S ami még fontosabb, a békesség már nem egy emberi módszerrel elérhető kívánatos cél, állapot, hanem a békesség Krisztussal való közösség számunkra. Ameddig nincs élő kapcsolatom Vele, addig nem ismerem azt a békességet, melyet csak Nála lehet megtapasztalni. Lehet egy kis nyugalmam, néha szűnik a lelki fegyverropogás, esetleg sok veszteség után a lemondás, beletörődés kábulatát tévesztem össze az igazi békességgel.
Magamnak mondom elsősorban, de az ige alapján hirdetem másoknak is: lehet olyan békességed, amit el sem képzeltél, lehetségesnek sem tartottál. Ahogy az ének fogalmaz, csendes szívvel, békével életünknek Istenében lehetünk, az Istennel való közösségünk pedig Krisztusban valósul meg. Én lelkem, Krisztusban légy csendes szívvel!

Kovács J. István