Aztán nehogy megírd, hogy elmarad a farsang – hozza az üzenetet félszülőfalumból Jóska barátom.
Az igazság az, hogy már hegyeztem tollamat. Mert megesett két esztendőkkel ezelőtt, hogy Bölönben nem temették el a telet, volt is böjtje, kegyetlen: a következő hideg időszak csak amolyan lagymatag, pocsolyás valami lett, aminek ember is csak akkor örvend, ha nem gazdálkodó fajta.
Hiszen a földművelésből élő jól tudja, kell a földnek a fagy, hogy pusztítsa, ami kártékony, s felette a hótakaró, hogy óvja az ősszel elültetett magot, majdan olvadáskor pedig sarjadni segítse. No, de mielőtt valaki arra gondolna, hogy a félresikerült múlt télért a bölönieket vádolnám, rögzítsük gyorsan a tényeket: 2015-ben elmaradt a nappali farsang, amelynek hagyományát háborúk sem tudták megszakítani, kommunisták sem tudták kiirtani (pedig erőst akarták) – elmaradt, mert nem akadt, aki megszervezze. A falunak – mint általában a székelyföldi kis településeknek – az elöregedés a legnagyobb gondja, a bölöni farsang mindenkori szervezői márpedig a fiatalok voltak. Régebb a katonakiszolgált legények vállalták a rendezést, a még sor alá nem került fiúkra ők osztották a szerepeket – de ennek is, mint a téltemető farsangi felvonulás szokásrendjének, az idők során módosulnia kellett. Azért is, mert a regrutabálok már csak a középkorú és annál idősebb nemzedékek emlékezetében élnek, de azért is, mert egyre kevesebb a fiatal faluhelyen, s ha a hagyományokhoz való ragaszkodás él is bennük, a szervezéssel járó gondok-bajok könnyen elijesztik őket a tervezéstől a kivitelezésig vezető hosszú és fáradságos út megtételétől. Ha vádolnék valakit, amiért hosszú évtizedek után egyszer mégis elmaradt Erdővidék leghíresebb farsangja, mégsem a fiatalok lennének azok. Inkább szüleik és nagyszüleik, amiért nem noszogatták őket eléggé.
Amúgy idén is szárnya kelt a rossz hírnek, valamelyik újság írta: nem lesz farsangi felvonulás Bölönben. Be kell vallanom, megkeseredett szájam íze, s már-már megtagadtam volna félszülőfalumat, amikor Jóska barátom elhozta üzenetét. Hittem is neki, meg nem is, az írott szó megtévesztett, de legalább megtanultam, kinek szavára lehet adni. Azért óvatosan bántam az idővel, borúlátó perceimben az újsághír dagasztotta bennem a vádbeszédet, derűlátó óráimban már nemcsak lelki szemeim előtt, de a valóságban is ott forgott a bolondkeréken Vándor és Éva. Bevallom, némileg erőltettem is magamra az optimizmust, hiszen tavaly Sikó Imre polgármester csökönyössége megmentette a farsangot, a helybeli Kék Virág Néptánccsoport pedig, úgy tűnt, megörököli a szervezés feladatát.
És végre jött a meghívó: vasárnap farsangtemetés Bölönben, éppúgy, mint régen, indulás a központból, felvonulás a szokásos útvonalon, bábuégetés az Erzsébet téren, este farsangi bál a kultúrotthonban. A meghívóban rövid indoklás is található, a főszervező Akácsos Zsolt szavai: Bölön élő példája annak, hogy hagyományainkat meg lehetett és meg lehet őrizni, hiszen az emberek egyszerűen nem akarnak felejteni.
Úgy legyen.