Miért nincs egységes ára a fának? Miért nem szervezik meg a falerakatokat, mint régen, hogy akinek egyszerre csak két méter fára van pénze, annyit vegyen? – kérdezi Szakács Gyula mikóújfalusi nyugdíjas, aki arra is kíváncsi, van-e remény, hogy a falu Medvekés nevű erdőrésze a csernátoniaktól visszakerüljön a helyi közbirtokossághoz, ahol az ő nagyszüleinek is volt erdeje.
Lapunk érdeklődésére Gyurka Géza, a mikújfalusi egyesített közbirtokosságok elnöke elmondta, a tavalyi közgyűlésen kapott megbízatást a tagoktól arra, hogy ügyvédet fogadjon a Medvekés erdőrész visszaszerzése érdekében. Az ügy tizenhét éve húzódik, de a szükséges iratok hiányában egyelőre eredmény nincs – mondotta. Gyurka Géza felelevenítette a múlt század derekán történteket és az újkori fejleményeket a Medvekés dolgában: a mikóújfalusiak 1939–40-ben megvásárolták a csernátoniaktól a Medvekés-erdőt, de telekkönyvileg nem íratták át, és az akkori ügyvéd a bécsi döntés után az adásvételi szerződéssel együtt átment Romániába; az új erdőtulajdonosok vásárlási bizonylat nélkül maradtak, így a visszaszolgáltatás alkalmával a megyei bizottság a telekkönyvi helyzet alapján a csernátoniaknak ítélte a 200 hektár erdőt, a 97 hektár legelő ügye még mindig tisztázatlan. A közbirtokosság elnöke elmondta: az öt mikóújfalusi közbirtokosságot 2000-ben egyesítették, jelenleg négyszázhatvan tagja van, közülük legalább háromszáznak a Medvekésben van erdőrésze, ezt próbálják visszaszerezni. A családoknál vannak feljegyzések a hét évtizeddel ezelőtti vásárlásról, de ezek nem számítanak perdöntőnek, a fogadott ügyvédnek ezeknél hivatalosabb iratok után kell keresgélnie – tájékoztatott Gyurka Géza.
A falerakatok ügyében nincs akit kérdezni, a magántulajdont mindenki úgy értékesíti, ahogy tudja, és a piaci (farkas)törvények azt bizonyítják, vélhetően nem a kisnyugdíjas fagondjait tartják szem előtt.
