Megrökönyödve olvastam, hogy Piros László magyar állampolgár, a Magyar Pálinka Lovagrend vezetője „nemzeti érzelmű magyarként” képes feljelenteni a „névbitorlókat”, vagyis minket, székely pálinkafőzőket az Európai Uniónál. Még fenyegetőzik is: amennyiben a romániai főzdék a palackokon feltüntetik a magyar pálinka szót, „abból baj lesz!”
Hát ettől én nem tartok, mert megyeitanács-elnökünk kézbe vette az ügyet, és személyesen kérte a magyar államfő, a miniszterelnök és földművelésügyi miniszter segítségét, hogy ne csak az anyaország és Ausztria négy tartománya használhassa hivatalosan a pálinka magyar megnevezést, hanem a történelmi Erdély, Bánság és Partium 16 megyéje is, vagyis a minőséget szavatoló pálinkafőzők...
Sepsiszentgyörgynek újabban a Potio Nobilis pálinkafőző vállalkozás Sanct Georgius termékcsaládja hoz dicsőséget e téren, hiszen 15 díjat nyertek a magyarországi Onga városában tartott Quintessence versenyen, és büszkék lehetünk a székelyföldi falvak – Háromszékről hirtelen a futásfalvi, feldobolyi, zaláni, kálnoki szilvóriumok jutnak eszembe – háziszőttes pálinkáira is. És ne feledkezzünk meg a Székelyudvarhely környéki, oroszhegyi szilvalevekről sem, amelyeket nem csupán a helybeliek fogyasztanak előszeretettel minden ünnepi alkalommal, hanem a látogatóba érkező magyarországi, sőt távolabbi vendégek is nagyra értékelnek.
Merem hinni, hogy az összefogás ezúttal is gyümölcsöző lesz, s Dezső Tiborék és társaik nyugodt szívvel forgalmazhatják minőségi párlataikat pálinka néven.
