A nemek egyformák, bár a tojó szemgyűrűje halványabb színű, mint a hímé. Aki gyémántgalambot tart, hamar megkülönbözteti a nemeket. Párban tartva könnyen költésre bírhatók. Fészkük nem remekmű, ugyanolyan, mint a többi galambfajé: néhány szalmaszálból, fűszálból tevődik össze. Legjobb, ha mi magunk készítjük el a fészket, ami lehet a pintyek számára használatos, félig nyitott odú vagy kanárimadarak költőládikója, ahová egy marok szénát helyezünk.

A tojó a galambokra jellemzően két fehér tojást rak, amiből tizenhárom nap alatt kelnek ki a fiókák. Kezdetben begytejjel eteti, majd ahogy növekednek a fiókák, úgy szilárdul a táplálék is. Ha a szülőpár gondosan eteti a fiatalokat, meglepően gyorsan fejlődnek, háromhetes korukban kitollasodva elhagyják a fészket. Néhány napig repülni nem tudnak, de a szülők a kalitka alján kucorgó kicsiket tovább etetik. A kifejlett gyémántgalamb tápláléka magvakból áll. Lehet adni kölest, fénymagot, a kanárik részére készült magkeveréket, fiókanevelés idején reszelt főtt tojást és reszelt sárgarépát. Egyes példányok szívesen fogyasztják a salátát is.

A gyémántgalambok jellegzetesen halk turbékolásukkal nem zavarják a szomszédok nyugalmát. Meglehetősen butácskák, több év múlva sem ismerik fel gondozójukat, ezért minden etetéskor képesek eszeveszett menekülési jelenetet rendezni. Egyébként rendkívül jámbor, csendes jószágok. Más madarakkal együtt azért nem ajánlatos tartani, mert még a mellettük törpének tekinthető zebrapintyek is képesek megkopasztani őket, és tollaikat fészekanyagként felhasználni, ugyanis a gyémántgalambok ellenállás nélkül mindent eltűrnek.