– Visszakanyorodva a főtérhez, ismét „nézzünk be” a tömbházak közé: ott van az egykori Lux mozi, amely szintén egy fertő a város közepén.
– A Lux mozi egy része magántulajdon, felvettük a kapcsolatot az ingatlan tulajdonosával, jeleztük szándékunkat, hogy a város megvásárolná a visszaszolgáltatott részt. Arra a tömbházak közti részre van városrendezési tervünk, ahhoz, hogy rendet tudjunk ott tenni, azt az épületet le kéne bontani. Természetesen ott is alkalmazni fogjuk a magasabb adózási szintet, amennyiben nem lépünk előre, de még csak nemrég kapta vissza a tulajdonos az épületet, valamennyi türelmi időt kell adni neki.
– Távolodva a főtértől, a Román Nemzeti Bank egykori székháza a következő kallódó épület.
– A Román Nemzeti Bank tulajdonjogát végül sikerült megszerezni, az előbb a megyei tanácsé volt, tőlük visszavették és az ortodox egyháznak adták, de sikerült az ortodox egyháztól is visszavenni és a városnak adatni a kormánnyal, most már másfél-két éve a város nevére van telekkönyvezve. Ott az elképzelésünk az, hogy a budapesti Design Terminállal és a háromszéki IT-klaszterrel közösen létrehozunk egy kreatív-innovációs központot Design Bank néven, a munkálatot idén indítjuk el, és a tervek szerint jövő év végéig befejezzük.
– Fájó pontja a városnak a dohánygyár épülete is. A még nem is oly régen jól működő gyárra keserűen emlékeznek egykori alkalmazottjai, termékeire nosztalgiázva a dohányosok, ugyanakkor ipartörténeti szempontból is fontos létesítmény. A város ezt is megvásárolni szándékozott.
– A dohánygyár magántulajdon, tulajdonosa börtönben van, ott egyelőre nem látom, hogy egyről a kettőre lehetne jutni. A tulajdonost megkerestem pár éve, jeleztem az önkormányzat vásárlási szándékát, ő azt válaszolta, hogy perel az állammal, és ha megnyeri a pert, újra szeretné indítani a gyárat, tehát nem akarja eladni. Azt mondta, Kelet-Közép-Európa legmodernebb dohánygyára lehetne, ha hagynák, hogy működjön, hiszen több tízmillió svájci frank értékű berendezés van benne. Azóta eltelt három, négy év, és nem történt semmi.
– A város egy másik részét az egykori vágóhíd rondítja, az is műemlék épület.
– Az a Román Autóklub, az ACR tulajdona, ott is jeleztük, hogy a város adott esetben megvásárolná, de nem kaptunk pozitív visszajelzést részükről.
– Ami nagyon problémás: a lőtér kérdése.
– Hát, nagyon fájó pont. A lőtérről az utolsó információt decemberben kaptuk a hadügyminisztériumtól, mert mi folyamatosan indítunk ilyen kisebb cunamikat, hogy szülessen végre kormányhatározat, és adják át a városnak. A legutolsó ilyen kezdeményezésünkre múlt év őszén azt válaszolták, hogy a minisztériumnak nem áll módjában átadni az önkormányzatnak a terület tulajdonjogát, hiszen a jelenlegi geopolitikai helyzetben ez stratégiai fontosságú a NATO számára, és hogy fejlesztéseket szeretnének eszközölni itt, Sepsiszentgyörgyön. Amikor ezt a levelet megkaptuk, az első gondolatom az volt, hogy írok a NATO-nak, és megkérdezem, konkrétan mi az elképzelésük, de közben új kormány lett, azt mondtam, megkeresem ebben az ügyben az új minisztert is. Ha ezúttal is ugyanaz a válasz érkezik, várjuk a NATO-központ hivatalos álláspontját arról, hogy milyen beruházásokat tervez Sepsiszentgyörgyön egy olyan területen, ahol lőteret nem lehet működtetni. Kíváncsi vagyok, hogy mindez az előző technokrata kormány utolsó nagy blöffje volt-e, vagy tényleg van mögötte valós szándék. Azt viszont mindenképp megtudtuk – és ez szerintem egy nagyon fontos információ –, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzetben Szentgyörgy egy fontos hely.
– A lőtérrel „rokon téma” az egykori méntelep, a hegyivadász-laktanya ügye.
– Tulajdonképpen nem is került reálisan soha szóba, hogy a kaszárnyát átadják a városnak, hiszen az nem egy elhagyott terület, katonai egységként a mai napig is működik. A lőtér esetében viszont voltak olyan pillanatok, amikor nagyon közel voltunk az átadáshoz.
– Adott pillanatban még lőtér helyett cserébe lőtérnek való helyet is sikerült azonosítani.
– Így van, hosszú a történet, én mindig azt mondom, hogy semmi nincs elveszve addig, amíg nincs megnyerve. Így álltunk hozzá a Művész mozihoz is, addig mentünk, amíg megnyertük. A lőtér ügyében is addig fogunk menni, amíg egyszer csak megnyerjük.
– Érdekes történet a stadioné is.
– A stadiont is szeretné átvenni a város, adott pillanatban rövid ideig a miénk is volt. Néhány éve decemberben született egy nagy decentralizációs törvénycsomag, annak része volt az a törvény is, amivel az egész bázist átadták az önkormányzatnak, de a rá következő év januárjában az alkotmánybíróság a teljes törvénycsomagot alkotmányellenesnek nyilvánította. Tavaly a sportminiszter asszony és mindenki más is támogatta, hogy átadják a bázist az önkormányzatnak, de addig tologatták a papírokat egyik minisztériumból a másikba, hogy elfogyott a kormány. Az új kormánnyal ismét megpróbáljuk. Most már, figyelembe véve, hogy a Sepsi Sportaréna majdnem kész van, azzal is kibékülnék, ha a Szabó Kati Sportcsarnok nélkül kapnánk meg a bázis többi részét, hogy tudjunk fejleszteni, tudjuk rendbe rakni a stadiont, építeni egy másik létesítményt.
– Sok minden, és nem csak azok a dolgok, amelyekről beszéltünk, Bukaresttől függenek. Milyen esélyeink vannak, hogy ezzel a kormánnyal egy s más dolgainkat dűlőre tudjuk vinni?
– Hát az elmúlt két hónapban nem nagyon volt, akivel tárgyalni Bukarestben, mert mással voltak elfoglalva. Én örök optimista vagyok, hiszek abban, hogy az emberek alapjában véve racionálisak. Abból indulok ki, és abban reménykedem, hogy lesz olyan alkalom, amikor racionális emberekkel leülve racionális döntéseket lehet meghozni. Hogy ez mikor történik meg, ahhoz jósnak kéne lennem, hogy meg tudjam mondani. Van egy olyan román közmondás, hogy nu aduce anul, ce aduce ceasul (jelentése: amit nem sikerül évek alatt elintézni, azt szerencsés esetben percek alatt meg lehet oldani), és ez ebben az országban nagyon igaz. Így volt a sportarénával is, évekig tologattuk a papírokat, aztán volt egy alkalom, amikor egy megfelelő helyen egy megfelelő ember megnyomta a zöld gombot. Állandóan fel kell lenni készülve, hogy ezeket a dolgokat kérjed, tologassad, mert maguktól biztos, nem oldódnak meg. Ez nem egy svájci adminisztráció, ahol ki lehet számítani előre tíz évre, hogy mi fog történni.