A február 18-ai Háromszékben A remény, hogy van tovább címmel Csinta Samu aláírásával megjelent írás személyemet érintő, becsmérlő rágalmakat is tartalmaz, ezekre kívánok válaszolni.
Mindezeket a rágalmakat az interjúalany, Albert Ernő már közölte a Plakátballada című regényben, amelynek szerzője szintén Csinta Samu. Felsorolt „bűneimre” a Lapok (Toldalék) című füzetecskében válaszoltam, a továbbiakban ebből idézek.
„A támadás folytatódik. Idézet a cikkből: »A kicsengetési ünnepségen megjelent a főtanfelügyelő. A búcsúztató beszédek elhangzása után odajött hozzám: »beszédedben egyszer sem hangzott el a főtitkár neve« (Plakátballada, 80. oldal). Az »érvelésem« (a kifejezés a cikk alapján) az volt, hogy »tegnap Kézdivásárhelyen Kiss Lajos tízszer említette beszédében országunk vezetőjének nevét«.
Ismét valótlan állítással van dolgunk! Először is ott téved a cikk szerzője, hogy a megye összes iskoláiban azonos napon történtek az évnyitó, évzáró, kicsengetési ünnepségek. Mindkét líceumban nem vehettem volna részt, ha akartam volna se, az ünnepségen. Ezt ma már nem tudom bizonyítani, mert a volt igazgató, Kiss Lajos meghalt 2006-ban. Ezért választotta a szerző Kiss Lajost szereplőnek, mert tudta, hogy a halott nem fogja megcáfolni e kitalált vádat.
Itt is meg kell jegyeznem, hogy ha »igazgatói naplóbejegyzés« alapján ír, akkor miért nem pontosít, melyik évben történt az esemény? Sajnos, hogy állítását ma, 40 évvel később, már csak egy halottal próbálja bizonyítani!
Újabb támadás. Idézet (Albert Ernő): »a következő, 1975-ös tanév kezdete előtti napon egyik tanfelügyelő azzal a kéréssel érkezett az iskolába, hogy a főnöke előzetesen el akarja olvasni az évnyitó beszédem szövegét« (lásd a regény 80. oldalán). Először is kijelentem, hogy 1975-ben már nem voltam főtanfelügyelő. Ekkor már Csíki Piroska vezette a hivatalt. De ő sem tudja cáfolni a vádat, mert már nem él. Én csak azt szeretném tudni, hogy ki volt az »egyik tanfelügyelő«, akire utal a szerző? Él-e még? Gondolom, már Őt is eltemették, s így nem tanúskodik! Lehetséges, hogy a neve szerepel a »naplóbejegyzésben«, s akkor ezt nyilvánosságra kell hozni!”
Összegezve: nem számoltam a főtitkár nevének említését. E kérdésről nem folytattam párbeszédet Albert Ernővel. Az elmúlt 86 év alatt (ezzel a koromra utalok) még senkitől sem kértem előzetesen a megírt beszéd szövegét ellenőrzés végett.
Tisztelettel: IZSÁK FERENC
volt főtanfelügyelő és igazgató