De hagyjuk a hivatalnokot, ezúttal nem az ő packázása írásunk témája. Hanem a járművek forgalomba jegyzésének mikéntje és hogyanja. Dragnea elvtársék nagy szavazathajhászó nekibuzdulásukban törölték a regisztrációs adót, vagy környezetszennyezési illetéket, vagy a csoda tudja, hogy hívták épp legutóbb, nem törődve azzal, milyen lavinát indítanak el ezzel. Legutóbb a kilencvenes évek eleje, közepe táján nézett ki így ez az ország, amikor mindenki, aki csak tehette, valamilyen roncsot hozott haza magával Németországból, ami pöfögött, hörögött, füstöt okádott, de még így is jobb volt, mint a dákszekérnek becézett román autócsoda. Azóta nagyot alakult a világ, az egymást sűrűn váltó kormányok némelyike nagyobb, másika kisebb buzgalommal azon ügyködött, hogy az országot megmentse Európa gépkocsitemetőjévé válásától, alkottak is szigorú szabályokat, melyeknek a lényege az volt, hogy a külföldről behozott használt autóért az államnak is fizessen a tulajdonos. Mint a katonatiszt. Amit az uniós összeborulás után kifogásolt is Brüsszel, töröltetve párszor az adót, de a mindig pénzéhes állam úgy próbált kifogni az eurobürokratákon, hogy újra és újra átnevezte a sarcot. Legutóbb az a hír járta, hogy a környezetszennyezési bélyegilletéket is érvényteleníttetni fogják – hát persze, hogy ezt szajkózták az utódelvtársak, dehogy is esett ki a szájukon, hogy ilyképp vásárolnak voksokat.
Visszajutottunk tehát oda, ahonnan húsz évvel ezelőtt indultunk. Romániát ismét elárasztja a nyugatról behozott autók egy újabb hulláma, persze, az olcsóbbik fajtából, mert a minimálbéren tengődő alkalmazott hiába trógerol akár még két műszaknyit is, új járgányra neki úgysem futja soha. Összekuporgat valahogy egy jobbacskán kinéző, tinédzserkorba lépett középkategóriás verdára valót, összeszedi a papírokat, aztán gyúródik a bejegyzésért a hivatalban. Ahol a levegő állandóan izzik – szó szerint és átvitt értelemben is. Háromszéken még hagyján, de olvasom, hogy Kolozsváron már össze is verekedtek. Talán ez az egy hónap után végre nálunk is elindított internetes előjegyzés valamelyest még javít a helyzeten, csak hát az idő drága, és annak mindenki tudatában van, hogy a zöldadónélküliség sem tart míg a világ, a bukaresti boszorkánykonyhában biztos kotyvasztanak már valamit. Ami, ha igazak a híresztelések (és szél fúvatlan ugyan mikor indult?), igazi övön aluli ütés lesz. Merthogy olyasmit rebesgetnek, hogy pártunk és kormányunk (így, mint a régi „szép” időkben) valamiféle matricarendszer bevezetését tervezi, aminek a lényege, hogy nagyvárosok bizonyos övezeteiben csak kevésbé környezetszennyező járművek közlekedhetnek. Nagy üzlet ez az államnak, kétségtelen, hiszen minden gépkocsitulajdonosnak meg kell vásárolnia a járműve környezetszennyezési kategóriája szerinti matricát, egyedüli szépséghibája, hogy annyit ér, mint hótt lovon a patkó. Mert ezt sem azért találták ki az elvtársak, hogy az ózonrétegen egyre táguló lyukat foldozgassák – lásd meggondolatlanságuk következményeként az ország gépkocsiparkja életkorának az elmúlt egy hónapban hirtelen módosuló görbéjét. Inkább a felelőtlen ígéretekkel kiürített büdzsét töltenék fel ily módon. Ráadásul szépen hangzik, és még EU-konform is. Hiszen az ötletet onnan importálták.
Persze, lehetne más mintákat is meghonosítani, de hát mikor volt ennek a közel százéves országnak érdeke, hogy polgárai jól éljenek?