A Masztaba egy 150 méter magas, 300 méter széles, 225 méter mélységű csonka piramis. A hatalmas építmény, amely három méterrel magasabb lenne, mint a gízai Kheopsz-piramis, az Egyesült Arab Emírségekben állna, valahol Abu Dzabi és Burajmi között, a homokdűnék világában. Engedélyt még nem kaptak felépítésére, de bizakodnak, hogy hamar megadják nekik. A Masztabát 410 000 egymásra fektetett olajos hordóból építenék, ezeket egy belső szerkezet tartaná össze. A 20. század Requiemjét jelképezné. Az építést 2012-ben kezdenék el, de az előzetes tanulmányokat négy különböző egyetem mérnöktanárai már elkészítették. Milliméterre megterveznek mindent, még a színek elosztását is. Ez utóbbiak egy arab ihletésű mozaikot adnának ki a környezethez való alkalmazkodás jegyében. A Masztabát fák sűrű sora venné körül a homokvihar hatásainak csökkentésére. Christo szerint olyan alkotás lenne, amelynek a világon nincsen párja, és ez is az örömet és a szépséget szolgálná, mint a többi művük. A művészpár terveiről bölcsen úgy gondolkodik, hogy ,,ha sikerülnek, jó, ha nem, akkor sem történik semmi". Eddig tizenkilenc tervük valósult meg, harminchétre nem kaptak engedélyt.

Korábbi terveik látványos rajzai most a barcelonai Joan Prats Galériában tekinthetők meg. Közöttük A folyó felett című, amely még 1992-ből származik, amikor a Colorado állambeli Arkansas folyó egy szakasza fölött akartak kifeszíteni egy újrafelhasználható fémszövetet. A másik, A kapuk, 2005. februárjában valósult meg, akkor sikerült a New York-i Central Parkban felállítaniuk sáfrányszínű kelmével összekötött 7500 kaput. Huszonhat évig vártak erre a sikerre, de ők a türelem példaképei, mert úgy tartják: elképzeléseik minden fázisa része a műnek. Véleményük szerint A kapuk még szebbek lettek, mint elképzelték, mert két nap után váratlanul esni kezdett a hó, és a hatás csodálatos volt ― írta az El País spanyol napilap.