A székelyföldi megyékben létrehozott híres-hírhedt Románok Civil Fórumának nemrég megfogalmazott, a parlament két házelnökének címzett levele azonban nehezen nevezhető gyermekes csínynek, és bár az önzőség iskolapéldája, a háttér, a szándék több egyszerű szurkapiszkánál. Ha azt sorjáznák, miként csorbulnak az itt élő románok jogai, hogy nem kapnak elég pénzt identitásuk megőrzésére, gyermekeik nem tanulhatnak anyanyelvükön, bár ez sem igaz, de talán megértenénk, csakhogy panaszáradatuk kizárólag arról szól, miért nem szabad a magyarság nyelv- és szimbólumhasználati jogait bővíteni. Nem kertelnek, kimondják, ha 20-ról 10 százalékra csökkentenék az anyanyelvhasználati küszöböt, akkor csaknem minden erdélyi településen kötelezővé válna a magyar nyelv használata, és ez bizony sokba kerülne. Mint fogalmaznak: „fölöslegesen leterhelné” az intézmények működését, és a fordítások miatt növelné a működési költségeket. A hivatalok elmagyarosítása miatti aggodalmuknál is súlyosabb, hogy megvétóznák az anyanyelvhasználat kiterjesztését az egészségügyi és szociális ellátórendszerre. Nem kell szót értenie az orvosnak kiszolgáltatott betegével, gondozónak a gondozottal, mert mi lesz a csak románul beszélő személyzettel? – aggódnak a fórumosok. A szimbólumhasználat újraszabályozását is fölöslegesnek találják, nem hajlandóak elfogadni a székely zászlót, a települési címereket, mert a románság nem találja meg magát ezekben – köszön vissza az oly sokszor elhangzott érv.
Egyértelműen kitetszik, a magát a székelyföldi románok érdekvédő szervezetének nevező fórumot egyetlen cél vezéreli: megakadályozni a magyarság jogainak érvényesítését, kiterjesztését. A hivatalosan 30 civil szervezetet tömörítő, de tulajdonképpen néhány közismert, az 1960–70-es években idetelepített, kommunistákat és Securitatét kiszolgáló személyiség által irányított alakulat mindent megtenne, hogy eltüntesse a magyarság nyomait is Székelyföldről. Ugyanazt a feladatot teljesítik ma is, amiért egykor ideküldték őket. Tisztában vannak azzal, hogy az autonómia elérése megerősödésünkhöz vezetne, ám nemcsak azt tálalják mumusként, hanem mindent, ami csöpp előrelépést jelenthetne megmaradásunk szavatolásában. S bár mondhatnánk: kártékony szamárbőgésük nem hallatszik a mennybe, de feletteseik, irányítóik magas polcon ülnek, tesznek róla, hogy időről időre megismételt panaszaikat komolyan vegyék.
A mostani időzítés sem véletlenszerű, egy hét múlva, a székely szabadság napján ezrek követelik újra Székelyföld autonómiáját. A fórumosok pedig mostani árulkodó vádaskodásukkal tulajdonképpen a magyarság elleni hangulatkeltést alapozták meg.