A Kolozs megyei törvényszék múlt heti ítélete szerint magyarul is ki kell írni a kincses város bejáratainál Kolozsvár nevét. A polgármesteri hivatal természetesen fellebbez az ítélet ellen, hiszen a polgármester Boc tart – mitől mástól? – a választóitól, ezért a régi polgármester, Funar szellemiségét követve, nem vetheti alá a tanácsot egy ilyen megalázó határozatnak.
A hivatal arra hivatkozik: ha belenyugszanak az ítéletbe, a számvevőszék vagy bárki feljelentheti őket, hogy nem védték körömszakadtáig igazukat, és a pereskedésre fordított hatalmas összeg, az 50 (azaz ötven) lej a pervesztés miatt elúszik. Ha muszáj lesz kitenni a kétnyelvű táblát, majd azért is lehet perelni, mert nem tudják magyarra lefordítani vagy rosszul fordítják a Napocát.
A magyarok ugyanis a félrefordítás mesterei. Például a primăriát nem polgármesteri hivatalnak, hanem faluhelyen községházának fordítják, míg városon városházának, és sok helyen ezek a feliratok díszelegnek a hivatalok homlokzatán. A törvény éber őrei, úgy látszik, a nem hivatásos (félre)fordítók is, akik jobban ismerik a magyar nyelvet, mint a magyarok, ezért minden esetben kénytelenek beperelni az intézményeket, és leveretni ezeket a feliratokat. Csakis holmi hivatásos feljelentők tudnak hitelesen, szó szerint ferdíteni, és olyant, mint a hidegfelvágott, románra recesustăiatnak fordítani.
A marosvásárhelyi csendőrség – a kolozsvári polgármesteri hivatalhoz hasonlóan – ugyancsak fellebbez, mert felmentették a tavaly március 10-ei székely szabadság napja mintegy száz szervezőjét és résztvevőjét, pedig az az összejövetel annak rendje-módja szerint be volt jelentve, és a rendezvényen (a csendőrség korábbi állítása szerint) nem volt semmiféle rendbontás. Ezek után attól lehet tartani, hogy meg fogják hurcolni az elnök Iohannist is, aki felbujtóként vett részt január végén a kormány hírhedt, 13-as számú sürgősségi rendelete elleni tüntetésen, amelynek első menetéről azt sem lehet tudni, hogy egyáltalán be volt-e jelentve. A végén a dolog még az elnök állásába is kerülhet. A tüntetők nemcsak Bukarestben, hanem még számos nagy- és kisvárosban nehezítették a közlekedést, sőt, akadályozták a forgalmat is, ezért megérdemelnék, hogy jól megbüntessék őket. Büntetni minden törvénytelenségért kell, másképp nálunk nem lesz rend.
A korrupcióellenes ügyészség kénytelen olyan törvénytelenségek esetén is fellépni, mint amilyen a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnáziumnál történt, amelyet annak ellenére indítottak be, hogy nem rendelkezett a működéséhez szükséges összes engedéllyel. Elnökünk, Iohannis már tavaly megmondta, hogy a romániai iskolák felének nincs működési engedélye. Ki is adta az utasítást, hogy „az egyesülés 2018-as ünnepléséig már ne legyen egy olyan iskola sem, amely nem rendelkezik a tanulók és tanárok biztonságát szavatoló működési engedéllyel”. Ezek után nem csoda, ha akcióba lendült az ügyészség, és eljárást indított a Maros megyei főtanfelügyelő és az említett iskola igazgatója ellen. Az ügy annyira súlyos, hogy még a szülőket is kénytelenek kihallgatni. Azt kérdezik tőlük, önként adták-e gyerekeiket az említett iskolába, vagy valaki sugallatára. Azt rebesgetik, hogy az ott tanulókat is meghallgatják, és nem zenei hallásuk felmérése céljából.
Talán nem ártana minden gyereket, aki Romániában magyar iskolába jár, megkérdezni: nem valakik sugallata, netán szülei akarata kényszerítette e vétkes lépésre őket? Aztán, ha kiderül, hogy igen, meg kell büntetni a szülőket. Bár sokkal könnyebb lenne, ha csendben, a régi jó titkosszolgálati módszereket alkalmaznák az ilyen dolgok felderítésére. Ha minden jól megy, 2018-ig annyit bár el lehet érni, hogy egyetlen magyar oktatási nyelvű iskola se maradjon, amelynek nincs működési engedélye. Biztos, ami biztos alapon, a tévedések elkerülése végett legjobb lenne mindegyiket bezárni, akkor nem kerülne sor olyan kellemetlenségekre, mint most Marosvásárhelyen. Ilyen irányban az első lépés már megtörtént, hiszen az említett iskola nulladik, ötödik és kilencedik osztályába már iratkozni sem lehet.
Így kimúlik majd magától.