Mózes László
Újra kiütötte a biztosítékot Olguţa Vasilescu. A korábban magyarellenes kirohanásairól ismert munkaügyi miniszter hétvégi, igen határozott bejelentése, miszerint újabb látványos béremeléseket kívánnak bevezetni a közszférában, felemás érzelmeket vált ki. A közalkalmazotti bértáblára vonatkozó terveiket – július elejétől a négyezer lej alatti fizetéseket megdupláznák, a négyezer és hétezer közöttieket pedig 45 százalékkal növelnék – lelkesedve és egyben elégedetlenkedve fogadják az érintettek, ám aki az ország állapotát is szem előtt tartja valamelyest, vélhetően nem örvendezik az elképzelés hallatán.
Mert miközben egyértelmű, hogy mindenki magasabb fizetésért szeretne dolgozni, a Grindeanu-kormány egyre veszélyesebb bérpolitikával kezd kacérkodni. A közhivatalnokok béremelése fontos, szükséges kérdés, mégis, a meglebegtetett arányok inkább ijesztőek, mintsem örvendetesek. Ugyanis olyan kormányzati felelőtlenségről tanúskodnak, amely már a populizmus fogalmát is kimeríti. Mert minden hitelt érdemlő pénzügyi intézkedésnek – akár családi, akár társadalmi szinten – a józan paraszti észjárást kellene követnie, nevezetesen, hogy nyújtózkodni addig lehet, ameddig a takaró ér. Márpedig a januárban kimutatott költségvetési bevételek megcsappantak, kisebbek, mint az egy évvel korábbiak, így minden további kiadásnak, értelemszerűen béremelésnek is, megfontoltabbnak kellene lennie. A szociáldemokratákat ez ebben a pillanatban nem jellemzi, elég a kulturális intézményekben zajló fejetlen, források nélküli béremelésre gondolni. Arról nem is beszélve, hogy a közalkalmazottak helyzete furcsán, megalapozatlanul értékelődik fel, nem az állami, költségvetési intézmények korszerűsödése miatt, hanem pusztán a hivatalnoki státus okán. Nincs mögötte jobb szolgáltatás, több szakértelem, csupán politikai érdek. Méltányos bérrendezés helyett kiváltságokat ígérnek nekik, ez egészségtelen, újabb társadalmi feszültséget eredményező kísérlet. Magánszférában elképzelhetetlen egy ilyen nagyságrendű fizetésemelés, ott továbbra is az állami költségvetést fenntartó cégek, vállalatok túlélése az elsődleges cél.
Aggasztó, hogy a büntető törvénykönyv egyelőre elbukott módosítási kísérlete mellett a kabinet másik fő témája a fizetésemelés. Pedig egyértelmű, néhány tollvonással, törvénnyel nem lehet jóléti államot teremteni, ahhoz nem elég a populista diskurzus, ráadásul ha még fedezet sincs a béremelésre, akkor csak infláció és az államadósság növekedése várható, azaz indirekt módon a szegénység állandósulhat. Hazárdjátékos lenne a munkaügyi miniszter, a többi szaktárca vezetője? Nem, a kormányprogramnak álcázott intézkedéscsomag továbbra is színes maszlag, a tömegek gátlástalan megvásárlási kísérlete, állami szintű megvesztegetés. Azért, hogy a szociálliberális koalíció saját ízlése szerint alakíthassa a közhangulatot és a jogrendet, s tudása, ízlése és főképp érdeke szerint használhassa a közpénzt.
Ponta idején gyakran kínálta magát az a gondolat, miszerint ennél rosszabb kormányzás elképzelhetetlen. Íme, lehetséges.
