Farkas Réka
Járni ugyan mindenkinek jár, de jutni legfeljebb egyeseknek jut. Mármint fizetésemelés. Miközben a kormány kellő mértékben igyekszik jutalmazni az állami alkalmazottakat, a magáncégek kénytelenek a túlélésre játszani, a minimálbér növekedése elviszi minden többletüket. Jobb esetben a kicsit nagyobb juttatásban részesülők helyzete változatlan marad, rosszabb esetben a vállalkozó feladja, és bezárja a boltot.
Pedig valójában minden dolgozó romániai polgár megérdemelné, hogy a méltó élethez elegendő pénzt vigyen haza havonta. Utolsó helyen állunk e tekintetben az EU-ban, az uniós átlagfizetések alig egyötödét éri el a 2000 lejes nettó átlagkereset. És hányan kapnak ennél jóval kevesebbet! Egy magánvállalkozói csoport kormányfőnek írt leveléből kitetszik, ma Romániában 5,2 millió hivatalos alkalmazottat tartanak nyilván, ennek fele – a magáncégeknél dolgozó 2,5 millió ember – 1500 lejnél kevesebb fizetést kap havonta. Ugyanakkor a közalkalmazottak száma eléri az 1,2 milliót, és az ő átlagfizetésük jelenleg 2300 lej. Az elmúlt évek nagyarányú béremeléseinek köszönhetően jelentősen nőtt a szakadék az állami, illetve a magánszférában dolgozók bérei között, és a mostani kormány programja szerint ez tovább mélyül, ha négy év alatt újabb 56 százalékos többletet kapnak a közalkalmazottak. S mindezt annak a négymillió magáncégeknél dolgozónak a jóvoltából és terhére, akiknek esélyük sem marad egyről a kettőre jutni. Ezért aggódnak a kormányhoz forduló vállalkozók, no meg az igencsak törékeny költségvetésért, amelynek növekedése számottevő volt ugyan, de az EU-ban itt sikerült felmutatni a legkisebb arányú, alig 24,7 százalékos bevételt. Számításaik szerint ilyen iramban és iránnyal 2018-ban összeomolhat az egész tákolmány.
A vállalkozók aggodalmát számos elemző is alátámasztja. Két nappal ezelőtt hozta nyilvánosságra az Országos Statisztikai Hivatal a tavalyra vonatkozó adatait, és kiderül, jelentősen nőtt ugyan a gazdaság – 4,8 százalékkal –, de ez cseppet sem tűnik fenntarthatónak, elsősorban a kereskedelem, a szolgáltatások hoztak a konyhára, az ipar hozzájárulása alig 0,4 százalékos, az építkezéseké 0,1, a mezőgazdaságé pedig semmi. Vészharangot kongatnak, hogy ez nemcsak nem egészséges, de hosszabb távon nem is tartható, hiába mutatósak a számok, nem szavatolják a jólétet.
Bármennyire szeretnénk, csupán jó szándékból, ígéretekből nem lesz nagyobb fizetés. Ha nem működik megfelelően a gazdaság, ha nem éri a széle a hosszát, nemcsak a magánszféra nem tud előrelépni, de az államiban is csak ideig-óráig tarthatóak a nagyobb bérek. Félő, ha így folytatódnak a dolgok, megint jön a feketeleves, az összeomlás. És annak mindannyian megisszuk a levét, akár állami, akár magánszférában dolgozó alkalmazottak vagyunk.
