Vetési naptár
Februári utolsó lapszámunkban esett már szó a Mária Thun-féle 2017-es friss Vetési naptár ajánlásairól, és a hasznos kiadványt aznap Egyed Csaba nyugalmazott mérnök is kezünkbe adta bodosi telkén, hogy hívjuk fel rá a pomológusok és a kerti haszonnövények termesztőinek figyelmét. Nem új keletű a kiadvány – tudtuk meg –, sokadszor látott már nyomdafestéket magyar nyelven is a Biodinamikai Közhasznú Egyesület kiadásában. A szakemberek szerint a természetben állandó jelleggel érvényesül a Hold és a bolygók által közvetített terméshozó impulzus. Eszerint márciusban 7-e és 21-e, áprilisban 3-a és 17-e közé, míg májusban elseje és 14-ike közé helyezi a naptár az ültetési időszakot. Nem kell félni a tudományos újdonságoktól – derült ki beszélgetésünkből, ugyanis tagadhatatlan, hogy a bolygóknak hatása van a Földre, élővilágára, és mindaz, ami ebben a naptárban olvasható, 25 évi kutatás eredményein alapul. A kiadvány szerint ezt a bolygók és az asztronómiai csillagképek közötti helyzet alakítja. Miért ne lehetne betartani azokat a napokat például márciusban, amikor nyesni lehet a fákat, vagy figyelembe venni, mikor nem alkalmas egy nap szemzésre-oltásra, illetve mikor célszerű levágni egy fát szerszámfának? Ezekről a dolgokról elődeink is tudtak, tehát az újnak tűnő ajánlásokban a régi hagyományok-tapasztalatok is benne vannak. „A baróti Tortoma önképzőkörön Benedek-Huszár János vendégeiként igen meggyőzően beszéltek erről magyarországi biokertészek. Ott került kezembe ez a Vetési naptár is potom 20 lejes áron. Érdemes lenne beszerezni, főként azoknak a fiatal gyümölcskertészeknek-kertészkedőknek, akiket mélyebben is érdekelnek a jelenkor vívmányai” – hangsúlyozta meggyőzően Egyed Csaba.
Nem vész ki a gyümölcsfa
Olvasóink tudnak arról, hogy a két ismert baróti erdőmérnök, Egyed Csaba és Kádár Tibor összegyűjtötte a Háromszéken és Szászföldön hagyományos gyümölcsfák oltóvesszőit, eljuttatták a pórszombati Kárpát-medencei Génbank faiskolájába, ahol szárba szökkentek, majd kis csemeteként visszakerültek a vesszőtulajdonosokhoz, hogy gazdagítsák és hagyományos fajtákkal feldúsítsák a részben kiöregedett hazai gyümölcsfaállományt. „A hagyományos gyümölcskultúra tudományos megtartásán, fejlesztésén túl külön elvárás megfelelő módon kezelni, őrizni a visszatért és itthoni szárba szökkent génállományt – hangsúlyozta Egyed mérnök. – Érdemes megismerni és alkalmazni az újabb, hatékonyabb módszereket, hatóanyagokat, készítményeket, mert konzervativizmusunk révén kockáztathatjuk a majdani várt eredményeket. A régi hagyományokra új ismeretek, új tapasztalatok épülnek.”
 Egyed Csaba a nyugalomba lépésével nyert szabadidőt többek között arra használja, hogy bodosi gyümölcsöskertjében megmentse és szakszerűen kezelje, védje a számára nagyon fontos, a helyi éghajlati körülményekkel szemben ellenálló hagyományos gyümölcsfajtákat, és az üresen maradt helyekre általa szemzett, mintegy 60 pórszombati csemetét ültetett. Figyeli a Pórszombatról visszahozott fajták növekedését, virágzását, s majdan első termését is. Ismeri és folytatja – menti és őrzi – a bodosi pomológia hagyományait, éltetője a helyi Budai József-emlékkultusznak is. Udvarán egy öreg francia eredetű Seres Olivér-körtefa áll, ami nagyon ritka mifelénk. „Huszonöt ilyen oltott nemes csemetének már megvan a gazdája” – árulta el. Gyümölcsének alakja nem körte formájú, akárcsak a felénk ritka macskafejű körtéé, amelynek háromszéki létezéséről szívesen fogadna értesítést, akár telefonon (0740 649 057), akár nevére a bodosi postán. Udvarán növekedő csemeteiskola látható. Magoncok, többek között leánykaszilva, amelybe a sárgabarackot, részben pedig őszi barackot lehet oltani. Beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy értékeli a nagy tapasztalat szülte, EM BIO márkanevű aktivált mikrobiológiai készítményt, amely széleskörűen használható mind a hagyományos, mind a bio- és  ökológiai gazdálkodásban, főleg az értékes komposztkészítésben, amelynek a Zala megyei Almásy Béla kutató agrármérnök a kikísérletezője. Bodosban nem félnek az újdonságoktól. A faluban egyébként a régi hagyományokat is őrzik, él és fejlődik a famegmunkálás, a Józsa József-féle kopjafafaragás, a hagyományos kürtőskalácssütés, s nem utolsósorban a zöldség- és palántatermesztés, amelynek eredménye szerfelett ismert és keresett például a baróti piacon.
Munkás nyár elé néz a falu
Ha nem is a legjobb, de közepes termékenységű esztendőnek kell következnie – állítják egyfajta sajátos megérzésük alapján az öregek Bodosban. Ki-ki megtermeli magának azt, amire szüksége lesz. Bodos sohasem volt gazdag falu, de szorgalmas, dolgos nép lakja, s amíg a bányanyugdíjakat hozza a postás, nem panaszkodnak. Van itt még éppen elég jó szén a föld alatt, csak bányászatát megölte ez a kapitalista rendszer.
 – Öröm a bodosiak számára, hogy ebben a kisebb faluba is sikerült felépíteni a ravatalozót – tájékoztatott Gáspár Jenő falufelelős. – A temetőbe került, bár kissé szűkös volt a hely. Tavalyról elmaradt a tetőzet meghosszabbítása, úgy határoztunk, hogy ezt ebben az évben kivitelezzük. Nem ez az egyetlen tennivaló az idén. A külszíni lignitbánya felszámolása idején korszerű, aszfaltos utat építettek a faluba, de az aszfaltburkolaton azóta kátyúk jelentek meg. A városvezetés ígéri, hogy megejtik ebben az évben a szükséges foltozást, ugyanis a műutat hetedik éve használjuk, de még nem öntötték rá az annyira szükséges koptatóréteget. Megfelelő állapotban van a kultúrotthon, de minden évben végzünk rajta valamilyen szükséges javítást-módosítást. Tavaly kijavítottuk a kerítést, csempe került a konyha falára, burkolat a nagyterembe. Idén kicseréljük a csatornát és kieresztést építtetünk a lépcsőzet fölé.
Szabóműhely vagy divatszalon?
– tettük fel a kérdést Dávid Alpár vállalkozónak. A rendszerváltás utáni években határozta el, hogy fejleszti szakmáját, megpróbál megélni belőle. A székely, a vitézi és huszárhagyományok újraéledése teremtette meg vállalkozását. 
– Mindent elkészítünk, amit a megrendelő kér – mondta. – Székely férfi népviseletet, gálaruhák több válfaját, Bocskai-viseletet, díszmagyar ruhát minden színben, huszárruhát, székely kabátot, zekét, parasztinget, mindent, ami a népviselethez tartozik. Nőknek való székely ruhákban nagy a választék, olyanban is, amely csak egy-egy vidékre jellemző, és csakis kézzel szőtt anyagból dolgozunk. A csipkéket Szatmárról szerezzük be, a cérnát Talmácsról, a jó minőségű zsinórt Magyarországról, a fehér vásznat Sepsiszentgyörgyről. A régi polgári öltözetek mellett sokan igénylik a szépen kombinált régi nemesi női ruhákat, menyasszonyi ruhát is készítünk.
– A Dávid-féle műhelynek már hírneve van messzi vidéken. Kérem, sorolja fel azokat a településeket, vásárokat, rendezvényeket, ahová rendszeresen el szokott, el kell mennie.
– Ott vagyunk rendszeresen a Szent György Napokon Sepsiszentgyörgyön, a Csíksomlyói búcsún, a feketetói vásáron, a táncház-találkozókon, a Csíkszeredai Napokon. Magyarországra is elmegyünk a hagyományőrző rendezvényekre, általában úgy tíz-tizenkét alkalommal évente.