Felháborítónak tartom, amit Nagyborosnyón parkszépítést alatt értenek. Aki a napokban érinti a falu központját, bizonyára meglepődik, és mészárlás, netán bombatámadás jut eszébe, pedig szerencsére békeidőben vagyunk. De mégis felteszi magának a kérdést: mi történt, hiszen a park fái korona nélkül maradtak?! Megjegyzem:ép, egészséges volt a park fáinak zöme, amelyeket ily módon halálra ítéltek.
Emlékszem még a hajdani biológiaórákra, amikor megtanultuk: a fák a koronájukkal is vesznek fel táplálékot, ugyanakkor menedéket nyújtanak a madaraknak, esetleg árnyékot az alája tévedőnek. Barbárság mindaz, ami parkszépítés címén zajlik, s mégis miként lehet ilyen barbárságra vetemedni? Hiszen parkot szépíteni lehet és kell is, de nem így, hogy halálra ítéljük azokat az öreg fákat, megcsonkítván koronájuktól, és meghagyván csak az ég felé kiáltó-üvöltő csonkokat, mintha szavukat emelnék e kegyetlen tett ellen.
Mit szólnának azok a híres tanító bácsik, akik kezük munkáját adták, nem szégyellve, hogy körmük alá föld kerül, és akiknek emlékét most is tisztelet övez az idősek körében? Mit szólnak, hogyan éreznek azok, akik élő tanúi ezeknek a fáknak, akik ültették hajdan, majd együtt váltak felnőtteké, és együtt öregedtek velük? Joggal érezhetik akár önmagukat is megcsonkítva. Így kell parkot rendezni? Kiknek sértette a szemét, hogy fittyet hányva a józan észre, minden történelmi pillanatra, egyszerűen lelkébe gázoltak azoknak, akik tartottak ehhez a parkhoz? Mit tud átadni a jövő nemzedékének az, aki 60–70 év létezését pár nap alatt megsemmisíti? Milyen legendát-mesét mond majd unokájának? Azt, hogy részese volt ennek az irtásnak?
Ráduly Erika Zita, Nagyborosnyó
