Ha ünnep van, a zászlók összenéznek,
és felemelik fényes homlokuk,
és meglobbantják üstökük a szélnek,
és domborítják címer-domboruk.
Ha ünnep van, a hősök sírja fázik,
és bronzba zárult testük létbe tép,
és sebzett szívük kokárdát virágzik,
és golyó verte lelkük fényre lép.
És homlokukra okos ráncok gyűlnek,
s mint ágyúcső hörög a bronz torok,
de arcukra most döbbent csendek ülnek:
mert voltak ők – s most halhatatlanok.
