Újabb tápot kapott Lengyelországban egy régi vita, amely túlmutat a vita tárgyán: igaz-e vagy sem az a vád, hogy Lech Walesa volt lengyel államfő, a Szolidaritás független szakszervezet alapítója és első elnöke életpályájának korai szakaszában együttműködött az egykori kommunista lengyel belbiztonsági szolgálattal (SB)?
A közvéleményt ezúttal egy megjelenés előtt álló könyv kavarta fel: Janusz Kurtyka, az ügynökaktákat őrző Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) elnöke május közepén bejelentette, hogy heteken belül közreadnak egy dokumentumkötetet, amely bizonyítékokat fog tartalmazni arra vonatkozóan, hogy a Nobel-békedíjas Walesa a 70-es években Bolek fedőnéven az SB külső informátora volt. A kötetben, amely hírek szerint június 16-án kerül forgalomba, közzéteszik a Walesa ügynöki tevékenységét bizonyító fontosabb, a nyilvánosság számára hozzáférhető eredeti okmányok másolatait. Az anyag összeállítói, Slawomir Cenckiewicz és Piotr Gontarczyk történészek szerint Walesát a titkosszolgálat 1970-ben, a tengermelléki munkásfelkelés véres leverése után szervezte be. 1976-ban, amikor már a földalatti ellenzékben dolgozott, Walesa állítólag véget vetett az együttműködésnek, az SB azonban alkalmanként ezt követően is igénybe vette szolgálatait. E célból a belbiztonság állítólag dokumentumokat is hamisított, ezek másolatai szintén olvashatók a kötetben.
Walesa botrányosnak minősítette a megjelenés előtt álló anyagot, amely szerinte meghamisított iratokon és ismeretlen eredetű feljelentéseken alapul. Tiltakozott amiatt, hogy a szerzők nem konzultáltak vele (utóbbiak azt állítják, hogy levélben keresték meg őt, de Walesa nem válaszolt). Jelezte, hogy bírósághoz fordul jogorvoslatért. Ismételten megerősítette, hogy soha nem volt semmi köze a kommunista hatóságokhoz, egyben bejelentette: a könyv megjelenése után nyilvánosságra hozza majd, ki is volt az a bizonyos Bolek, a titkos ügynök, akit általában vele azonosítanak.
A gyanú, hogy Walesa besúgó volt, régi keletű. Már a Szolidaritás születéséhez vezető emlékezetes, 1980. augusztusi gdański hajógyári sztrájk idején egyes ellenzéki körökben közszájon forgott, hogy Walesa nem a hajógyár kerítésén átmászva jutott be a sztrájkoló munkások közé, mint maga állítja, hanem a titkosszolgálat tette partra egy csónakból a hajógyári szigeten, hogy a kommunisták megbízásából átvegye a sztrájkoló munkások vezetését.
Walesa ezt az újra meg újra felmelegített történetet ,,kommunista hazugságpropagandának" minősíti. A varsói Walesa Intézet egy 1985-ös titkos SB-tervre hivatkozik bizonyítékul, amely a munkásvezér lejáratására irányult, annak terjesztését tűzve ki célul, hogy Walesa együttműködik a belbiztonsággal. Már 1982-ben, amikor Walesát első ízben jelölték Nobel-békedíjra, az SB olyan hamisított dokumentumokat juttatott el a norvég nagykövetséghez, amelyek ügynöknek állították be őt. Walesa ez okból kapta meg a díjat csak egy évvel később. A volt államfőt éppen e lejárató akciók miatt minősítette 2005-ben a Nemzeti Emlékezet Intézete a diktatúra kárvallottjának.
A gyanú ennek ellenére makacsul tartja magát. Igaz, ennek Walesa maga is tápot adott, amikor A remény útja című önéletrajzában (1990) elismerte, hogy a kihallgatásokból és küzdelmekből ifjú éveiben ,,nem teljesen tisztán" került ki. Mint írta, az 1970-es munkásfelkelés után, már családapaként, megtört a súlyos nyomás alatt, és aláírt egy eléje tolt nyilatkozatot. Hogy pontosan mit, azt nem részletezte, bár sejtette, hogy ez volt a ,,lojalka", amelyet minden politikai fogollyal aláírattak kiengedésük előtt: ebben kötelezettséget vállaltak, hogy nem tesznek semmit a szocialista rendszerrel szemben.
Hogy a régi vita túlnyúlik magának a vitának a tárgyán, annak az a magyarázata, hogy Walesa nem csupán a lengyel kommunistaellenes ellenállás jelképe, de a rendszerváltásé is, amelynek megítélése mindmáig megosztja a lengyel társadalmat. Míg a baloldal és a liberálisok szemszögéből a Szolidaritás és a kommunisták között az 1989-es kerekasztal-tárgyalásokon kötött kompromisszum ajtót nyitott a vértelen demokratikus átmenet előtt, a nemzeti konzervatív jobboldal szerint ez a félresikerült ,,harmadik köztársaság" kezdetét, a korrupt kommunista elit hatalmának konzerválását jelentette mind a mai napig. Hogy az SB aktáit még mindig nem nyitották meg, hogy Lengyelországot újra meg újra korrupciós botrányok rázzák meg, s hogy Wojciech Jaruzelski tábornok, az 1981-es hadiállapot bevezetője élete végéig szolgálati autóval és titkárnővel rendelkezhet ahelyett, hogy golyót kapna a koponyájába, amint ezt egyszer Jaroslaw Kaczynski megjegyezte, a nemzeti konzervatív tábor nem tudja megbocsátani.
Walesa, az 1989-es kiegyezés kovácsa a nemzeti jobboldal szemszögéből a forradalom árulójának szimbólumává vált. Az e táborhoz tartozó Kaczynski fivérek — Lech, a jelenlegi államfő és Jaroslaw, a korábbi miniszterelnök —, akik a földalatti ellenállásban Walesa küzdőtársai voltak, és mellette ültek a kerekasztal-tárgyalásokon, sőt, még elnöksége első éveiben is munkatársai voltak, később élesen szembefordultak vele. Walesa neve — Bolek fedőnevű ügynökként — 1992-ben már megjelent az emlékezetes Macierewicz-féle ügynöklistán, és Jaroslaw Kaczynski 1993 januárjában a vádat nyilvánosan is megfogalmazta. 2000-ben a bíróság tisztázta Walesát az ügynökvád alól.
Lech Kaczynski a Polsat lengyel televíziónak adott legújabb interjújában megismételte, hogy a Bolek fedőnevű ügynök Lech Walesa volt. Azt állította, hogy a hamarosan megjelenő könyv feltárja az igazságot Walesa életének bizonyos részleteit illetően. Bár, mint mondta, ezt az igazságot ő a Nemzeti Emlékezet Intézete történészeinek könyvétől függetlenül eddig is tudta.
