Az erősítésként érkező pandúrok könnygázt fújtak a motorházba és a csomagtartóba, betörték az autó ablakát is, de hiába. Végül a levegőbe lőttek, és azután a vétkes kiszállt az autóból. Roni azzal védekezett, hogy félt kijönni. A rendőrökről meg feltételezik, hogy ők is féltek, nehogy erőszakkal vádolják meg őket. Mert nálunk mindenki mindentől fél. A bűnözők a rendőröktől, a rendőrök a jogvédőktől és a bűnözőktől, a politikusok az igazságszolgáltatástól, az ügyészek és bírák a politikusoktól, és így tovább.
Az Argeş megyei SZDP-szenátor, Cătălin Rădulescu egymaga elbánt volna ezzel az autós fenegyerekkel. Egy interjújából arra lehet következtetni, hogy egy szál vízágyúval szétoszlatná a Győzelem téren manipulált mafla tüntetőket, akik esténként ott okvetetlenkednek. Ha a vízágyúval történő mosdatás nem lenne elég, akkor lehetséges, előkapná géppisztolyát, amelyet még a forradalom óta őriz, és azzal aztán gyorsan jobb belátásra bírná őket. A közlekedési rendőröket bokorban megbújó patkányoknak tartja, és van néhány, az autósok közérzetét javító ötlete is. A megvesztegetés miatt elítélt honatyát többször megbüntették gyorshajtás miatt is, ezért betiltaná a rendőrautókból végzett radarozást, és mivel háromszor is visszavonták hajtási jogosítványát ittas vezetésért, még az is lehet, hogy olyan törvénykezdeményezéssel áll elő, amely szerint megengednének némi alkoholfogyasztást az autóvezetőknek. Egy ilyen személyt belügyminiszterré kellene előléptetni. De nemcsak a rendőrség tevékenységével, hanem saját jövedelmével sincs megelégedve, mert forradalmárpénzt „két lejt” kap, és csak ötezer lejes szenátori fizetése van, amiből 3–4 öltönyt kell vásárolnia, és már nem marad pénze cipőre sem, de ugyebár, nem mehet mezítláb a parlamentbe. Pedig bátor ember, és csak attól a 150 személytől fél, akik viszont tőle félnek, és Facebookon megfenyegették, de őket bepereli.
Az is a baj nálunk, hogy mindenki mást tesz, mint amihez igazán ért. Arad megyében holmi vadorzók nem vadra vadásztak, pedig ahhoz értenek igazán, hanem vadőrre, és egyet sikerült is elejteniük. Szerencsére az illető végül is kórházba került és megmenekült. A korrupcióellenes ügyészség viszont mindenkire vadászik (és ők félhetnek is): politikusra, polgármesterre, tanfelügyelőre, iskolaigazgatóra egyaránt. De most már az igazságügyi miniszter Románia főügyészét és a korrupcióellenes ügyészség főnöknőjét is célba vette. Visszahívásukon gondolkodik, de lemondásukban is reménykedik. Félhetnek ők is.
A hatalmi ágakon csücsülők: a törvényhozói, végrehajtói, és igazságszolgáltatási intézmények képviselői és vezérkosai is (talán félelmükben?) állandóan mással foglalkoznak, mint ami saját feladatuk lenne. A törvényhozók és a kormány az igazságszolgáltatással bajlódik: saját maguk és bezárt társaik részére keresik az igazságot, jobban mondva az amnesztiát. A bűnüldözők a politikába próbálnak beavatkozni úgy, hogy bárkire, bármi miatt rá tudják húzni a vizes lepedőt, mert nálunk nem az ártatlanság vélelme érvényesül, miszerint mindenki ártatlan, akire nem lehet rábizonyítani a vétkességet, hanem annak ellenkezője. Vélelme. Mindenki félhet, aki nem tudja bizonyítani ártatlanságát. Így már azt sem lehet tudni, hogy valójában ki bűnös és ki ártatlan.
Végül mindenki az alkotmánybíróságot akarja a maga igazának bizonyítása érdekében a saját oldalára állítani. Legjobb lenne, ha az alkotmánybíróság átvenné a parlament, a kormány és az igazságszolgáltatás munkáját is, akkor legalább minden törvényesen folyna nálunk. Bár mostanában olyan hangok is hallatszanak, hogy még az sem biztos.
Lehet, hogy ők is félnek?