Demeter J. Ildikó
Ahhoz képest, hogy mennyit voltak korábban hatalmon és mennyit készültek arra, hogy újra kezükbe vegyék a gyeplőt, nagyon meggondolatlanul láttak neki a kormányzásnak a baloldali koalíció vezetői. A szociáldemokraták hangzatos ígéretekkel sohasem fukarkodtak – ha felét megvalósították volna, már kétszer jobban élnénk, mint most –, idén pedig meglehetősen bőkezűen kezdték szórni a pénzt, mit sem törődve a közgazdászok figyelmeztetéseivel, hogy így hamar, jóval az év vége előtt a zsák aljára jutnak.
Tudjuk, így akarták lekenyerezni a lakosságot, megvásárolni jóindulatát a korrupciós büntetések enyhítéséhez és megkegyelmezéséhez. Buta stratégia volt, és nem csupán azért, mert világra szóló tiltakozást váltott ki: elárulta, hogy a Dragnea–Tăriceanu páros milyen lenézően vélekedik az ország polgárairól, és olyan viszályt keltett a társadalomban, amely fizetésképtelenségbe sodorhatja Romániát.
Hetek alatt kiderült, hogy a már megadott béremelések és a már megígért további juttatások (nyaralási utalványok és hasonlók) számára nincs fedezet az államkincstárban: idén kevesebb bevételből kell többet kiadni, mint tavaly ilyenkor, és nem csak a pénz hiányzik, hanem például vasúti kocsi is az egyetemisták ingyenes utazásához. És a lavina egyre dagad, mert az alacsony bérek megemelésével a tanultabbak, a felelős beosztásban dolgozók alulmaradtak. Nem elég, hogy az önkormányzatok már a húsz- és ötvenszázalékos bérkülönbözetet sem tudják előteremteni, most a polgármesterek, tanácselnökök harmincszázalékos béremelésével fejelik meg a rossz döntést, amivel nem csökkentik, hanem növelik a bajt. A román rendőrség következik, amelynek alkalmazottai sérelmezik, hogy lejjebb kerültek a helyi rendőröknél. És jönnek majd a többiek mind, méltányosságot követelve. Tőlük sem lehet megtagadni a felkészültségükhöz mért jövedelmet, és így licitálunk egyre feljebb, miközben hátul csóré a bőrünk. Hol fog ez megállni?
A nyugdíjak közel egyharmadát már most kölcsönből fizeti ki a román állam. Ha így emelik tovább a béreket – amelyek mögött nem áll ekkora teljesítménynövekedés, sem az állami, sem a magánszektorban –, ezek költségeit is csak hitelből tudják előteremteni. De ki fogja ezt visszafizetni és miből? És a nagy adakozás után mi marad a kórházakra, utakra, egyéb beruházásokra, amelyeket szintén megígértek? Ráadásul ki kell fizetni az uniónak a befejezetlen vagy elfuserált pályázati pénzeket, újabban a szelektív hulladékgyűjtés kudarca miatti bírságokat, a kommunizmus által kifosztott volt tulajdonosoknak a kártérítéseket...
Ezen az úton nagyon könnyen az államháztartás összeomlásához jutunk, s akkor viszlát, bérek, nyugdíjak, kórházak, utak. Az egységes, átgondolt bérráccsal ez megelőzhető lenne, de úgy látszik, épp erre vonatkozó (régi) ígéretét nem kívánja betartani a kormány. Evez tovább az örvény felé...
