Farkas Réka
Semmit sem ér az az állam, amely a legkiszolgáltatottabbakról, a legvédtelenebbekről, a gyermekekről sem képes gondoskodni. Románia immár számtalanszor bebizonyította, hogy legalapvetőbb feladatait sem tudja ellátni, s miközben az ország vezetői számára a legfontosabb a vélt és valós ellenfeleikkel való iszapbirkózás, sorra feslenek fel azon hiányosságok, melyek nemcsak életeket befolyásolnak, de veszélyeztetnek is. Hadakoznak a korrupciós ügyészséggel, az igazságszolgáltatással, legnagyobb aggodalmuk a börtönlakók körülményeinek javítása, ám arról már alig hallani, hogy hetek óta ismét teljes hiánycikknek számítanak a csecsemők védőoltásai. Nem egy-kettő, hanem az összes és az országban mindenhol.
Alig egy hete robbant a hír, hogy immár határokon túlra is sikerült átterjesztenünk a kanyarójárványt, Magyarországon, Spanyolországban és Belgiumban is tarol a bizonyítottan Romániából exportált kór. Itthon már több mint 3400 beteget és 17 halálos áldozatot tartanak nyilván, és kiderült az is, hogy a pár évvel ezelőtti 95 százalékról 85 százalékra esett vissza a kanyaró ellen beoltottak aránya. A miniszter könnyedén a nomád lakosságra kente a dolgot, ők nem hajlandóak beoltatni gyermekeiket, nem csoda, ha járvány alakul ki. Csakhogy a védőoltások cirkusza nem most kezdődött, évek óta tart, újra és újra ismétlődnek az időszakok, mikor hol egyik, hol másik vakcina hiányzik, oltás nélkül engedik ki az újszülötteket a kórházból, családorvosok várják a szert, hogy végre immunizálhassák kis pácienseiket. A minisztérium pedig mossa kezeit, átszabja az oltásrendet – mintha mindegy volna, mikor nyernek védettséget a gyermekek –, az előző tárcavezetőre, a későn elfogadott költségvetésre, a megbízhatatlan beszállítókra mutogat. Érthetetlen az egész összevisszaság, hisz a most szükséges oltóanyagoknak már régen raktáron kellene lenniük, nem olyan nehéz előrejelezni havonta, országosan hány adag szükséges, és az sem magyarázat, hogy olyan forgalmazót bíztak meg a beszerzéssel, amely képtelen ellátni a feladatot. Ha Európában sehol nincs ilyen gond, akkor valami nagy-nagy hiba mégis csak a mi házunk táján lehet. S a felnőttek felelőtlenségének éppen a legvédtelenebb csecsemők, kisgyermekek ihatják meg a levét.
Újra és újra felpezsdül a vita az oltások szükségességéről, s lám, a kanyaró terjedése megmutatta, védelem híján miként indulhat pusztító útjára egy, már leküzdöttnek vélt kór. Törvénytervezet is készült, mely a kötelező védőoltások elhanyagolása esetén pénzbírsággal sújtaná a szülőket. Csakhogy addig, amíg az állam nem képes biztosítani minden apróság immunizálását, miképpen várhatjuk, hogy kialakuljon az oltási kultúra, fegyelem? A kanyarójárvány igen komoly vészharangot kongat. Mire van még szükség, hogy azok, akik vállalták, becsülettel végezzék a dolgukat? Gyermekbénulásra, szamárköhögésre, sárgaságjárványra?
