Nagy Imre rajza
Százegy évvel ezelőtt, 1907. május 17-én Szatmáron született. Apja, Dsida Aladár mérnökkari tiszt volt az osztrák—magyar hadseregben. Anyja, Csengeri Tóth Margit módos, nemesi családból származott.
Elemi iskoláit Budapesten és Beregszászon (Ukrajna), a gimnáziumot Szatmáron végezte. Itt érettségizett 1925-ben. Érettségi után beiratkozik a kolozsvári egyetem jogi karára. Tanulmányait itt nem fejezte be.
Tizenhat éves korában Benedek Elek Cimborájában megjelent tíz verse, két meséje és két fordítása. Nagy meseírónk nagyra értékelte az ifjú költő munkáját. Korai alkotásai olyannyira figyelemre méltóak voltak, hogy elismerést és dicséretet váltottak ki Elek apó részéről.
Dsida Jenő rövid életét végigkísérte családi környezetének mély vallásossága. Közéleti munkájában sok esetben fellelhető a vallásos motiváció.
Széles körű publicisztikai tevékenységet folytatott Kolozsváron. 1927-ben a Pásztortűz szerkesztője, 1934-től haláláig, 1938-ig a Keleti Újság belső munkatársa. Itt a nyelvművelő rovatot vezeti, közben a nagyváradi Erdélyi Lapok kolozsvári tudósítója is.
1929-től tagja a Kemény Zsigmond Társaságnak és a marosvécsi Helikonnak, majd az Erdélyi Irodalmi Társaság is tagjává választotta. Titkára volt az Erdélyi Katolikus Akadémiának és a Pen Club romániai magyar tagozatának.
1937-ben megnősül, de a következő év elején meghűl, állapota annyira súlyosbodik, hogy a betegségből gyenge szíve miatt nem tud felépülni soha. Születése napját pár héttel túlélve, 1938. június 7-én harmincegy éves korában elhalálozott.
Költészetét mindvégig a kiváló formaérzék jellemzi. A Leselkedő magányban (1928) a háború utáni fiatal nemzedék csalódásának ad hangot. Második kötetének címadó versében, a Nagycsütörtökben (1933) Krisztus áldozatvállalásához hasonlítja a kisebbségi költő sorsát. Az Angyalok citeráján (1938, posztumusz kiadás) című kötetben a költő egy valóság fölötti létben, szentek és angyalok közt lelte meg a vigasztalódást.
A Psalmus Hungaricus (Magyar Zsoltár) 1940-ben, Dsida halála után jelenik meg. Ebben a költeményben a történelmi felelősség szigorú erkölcsét szólaltatja meg. Hitvallást tesz a szétszóródott magyarság mellett, nemzeti egységre szólítja fel, a történelem erőivel fordul szembe. Olvasása olyan élmény, amit soha nem lehet felejteni: lebilincsel, az egekig emel, megbabonáz, végighordoz magyar nemzetünk történelmi tájain.
Öt évvel haladta meg Petőfi életkorát. Lánglelkű elődje jeltelen sírban fekszik. Dsida Jenő Házsongárd ,,virágai" között. Hetven év telt el halála óta. Fejfájának szövege mély humanizmusát és vallásos emberségét sugározza.
,,Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását."
Tibád Sándor