Hangos szóval hiába fogadkoztok:

Hogy soha! s mindörökké!

Az ország szíve, Magyarország szíve

Ott ver, hol Magyarország nincsen többé.

Bennünket összekalapált a bánat —,

Ti atomokra hulltok itten szét.

Egymást farkas-fogakkal tépitek,

Nektek nem volt a nagy lecke elég.

Amerre nézek: pártok, újra pártok,

És zászlók, amiket a szenvedély

Már előre a más vérébe mártott.

Keserű szívvel bizony mondom néktek,

Ti csonka magyarok:

Az ország szíve, Magyarország szíve

Nem bennetek dobog.

Nem halljátok, mit üzennek a végek?

Pártatlanul, politikátlanul.

Reménytelenül is miénk — a lélek!

Hangos szóval ne fogadkozzatok:

Nem, soha! s mindörökké!

Szétporlanak az aranyszólamok

Iszapos durva röggé.

Térjetek magatokba.

És próbáljatok önnönmagatokhoz

És próbáljatok hozzánk méltók lenni!

Aztán jertek minket visszavenni!

1924