Régi iskolaigazgatókPerjessy Gyula, aki mindig tanulni akart

2017. március 29., szerda, Emlékezet

Perjessy Gyula a Kelemen József és Dobolyi László igazgatósága közti tíz évben (1960–1970) 5. igazgatója volt a sepsiszentgyörgyi 2. számú középiskolának. Ez kihatott az iskolai eredményekre is, amint Kelemen József írja az iskola monográfiájában: „nem adatott meg, hogy távlatokban gondolkozzanak és dolgozzanak az intézet fejlődése érdekében”.
 

 

Kelemen Józsefet két évre Albert Ernő váltotta 1958-ban, akit az 1. sz. Középiskolából (Mikó) helyeztek át. Átlagosan az igazgatók egy-három évig töltötték be vezető tisztségüket. Rác Gábor 1963–1967 között vezette az iskolát, de Izsák Ferenc, Perjessy Gyula, Pető Sándor már csak egy-egy évig. Jelen írásomban Perjessy Gyuláról szólnék, aki 38 évig (1939–1977) volt a pedagógusi pályán, s ebből húsz évet Sepsiszentgyörgyön dolgozott.
A toleranciájáról ismert Bánátban, Facsádon született 1915. június 2-án értelmiségi családban. Elemi iskoláit Facsádon, a középiskolát a gyulafehérvári római katolikus Majláth Gusztáv Főgimnáziumban végezte, majd 1932 szeptemberében Balázsfalván érettségizett. Már ekkor elhatározta, hogy pedagógusi pályára lép. 1974-ben A Hét hetilapnak adott interjúban elhatározását ekképpen elevenítette fel: „még az sem keserített el, hogy az érettségin éppen a felvételi tantárgyakból szerepeltem a leggyengébben”.
Elhatározása szilárd, beiratkozik a kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem földrajz–történelem szakára, amelyet 1938-ban jó eredménnyel végez el román nyelven.
1939-ben az aradi Moise Nicoară Főgimnáziumba kap kinevezést, de a következő tanévben rövid ideig a nagybányai állami gimnázium tanára, majd 1944. szeptember 15-ig a naszódi román tannyelvű állami gimnáziumban tanít. Itt nősül meg, 1943. december 23-án nőül veszi Györbíró Sarolta tanítónőt. Naszódon kapja a katonai behívót, a frontra kerül, de hamarosan hadifogságba esik, ahonnan 1945 szeptemberében szabadul.
Pár hónap múlva a mai Márton Áron Főgimnázium elődjébe, a csíkszeredai római katolikus főgimnáziumba kap kinevezést 1945. november elsejei hatállyal. A fentebb említett interjúból idézek ismét: „Nekem jutott az a feladat – persze, egy kicsit önként vállalt feladat –, hogy a szétzüllött, tanfelszereléseket nélkülöző líceumot irányítsam. Mindehhez hozzátartozik az is, hogy áthelyezésemkor székelyföldi falut kértem, s az igazgatás elvállalásában is a legfontosabb érv az volt, hogy állandó kapcsolatban lehessek a faluval, a falusi emberekkel. Csíkszereda pedig ebben az időben alig-alig különbözött a falutól...”
Itt tanít 1949-ig, közben Márton Áron püspök ügyvezető aligazgatónak nevezi ki. Eredményes munkásságát a helyi szervek is méltányolják. 1949–1957 között a csíkszeredai Pedagógiai Iskola igazgatója, majd az Elméleti Vegyes Líceumban tanár, aligazgató, majd igazgató. Pedagógusi munkája mellett jelentős népszerűsítő előadásokat tart a városban és környékén. Ez irányú tevékenységéért állami kitüntetést kap.
Újabb állomás következik életében: 1957-ben áthelyezését kéri a sepsiszentgyörgyi, szemerjai volt Kiss Árpád Általános Iskolába (akkor 4-es számú iskola), ahol az 1959–1960-as tanév végéig tanít.
Mint már egy korábbi írásomban jeleztem, 1959-ben a helyi szövőgyár patronálásával külön esti középiskola nyitja meg kapuit, amely 1962-ben iskolánk (2. sz. Magyar Tannyelvű Középiskola) tagozatává alakul át. Ebben az iskolában tanít két éven át természetrajzot és földrajzot.
1962 őszétől nyugdíjazásáig (1977) a Mikes Kelemen Főgimnázium elődjében tanít. Egy évig, 1968–1969 között igazgatója az intézménynek. Elődje Izsák Ferenc, akit az 1968-as megyésítéssel főtanfelügyelőnek neveznek ki. Mint a tanügy egészében, az iskolákban is a „tapogatózás” éve volt, hisz Brassó tartománytól leszakadva az új Kovászna megye minden téren gyerekcipőben járt. Új gazda, új elvárások kora kezdődött, s amint ő maga is elmondta, „mindent elölről kellett kezdeni”.
Nem lett bürokrata, szerényen, de szigorral szervezte, vezette e rövid idő alatt az iskolát. Saját bevallása szerint „számomra az igazgatás sok-sok felejthetetlen percet, órát, napot jelentett. Eredményeim tehát abban a tantestületben keresendők, amelynek ideig-óráig tagja voltam”.
Két évvel nyugdíjazása előtt elvállalta a félnormás tanfelügyelői beosztást. Pályája végén ismét a falu felé fordult. Óriási tapasztalattal tarsolyában eleget tett a felhívásnak, és a legnagyobb lelkiismeretességgel végezte munkáját. Amint naponta „azzal a céllal ülök be ellenőrzéskor a padba, hogy fiatalabb kollégáimtól tanuljak. Csak ilyenkor látja az ember, hogy mennyire sok ismeretlenes egyenlet a neveléstudomány.”
Alapos, kimért embernek ismerték kollégái, beosztottjai. Tapasztalt tanárként, igazgatóként volt, mit átadnia a fiatal nemzedéknek. Munkásságát több ízben is méltányolták. 1964-ben Munkaérdemrenddel, 1967-ben Éltanár, 1974-ben Kiváló Tanár címmel tüntették ki. Ezek is igazolják, hogy kiváló ember; példamutató, halk, biztató szavaival tudott hatni arra a közösségre, amelyben dolgozott, akikkel kapcsolatba került.
Sokan azt hinnék, hogy szürke eminenciás volt. Tévednek! Szakmai ismeretével segítette a Székely Nemzeti Múzeum tudományos tevékenységét, közölt az Alutában, önálló kötetként jelent meg két tudományos dolgozata: Előpatak gyógyfürdői és környéke (1962) és Sugásfürdő monográfiája (1967).
Tófalvi Zoltán A Hét hetilapban 1974-ben így értékeli Perjessy Gyula és még két kitüntetett tanár érdemeit: „olyan emberek, akik életüket tették fel a vidék szellemi felemelésére, »törik-szakad« emberek, akik a vidéki tanügyi élet taposómalmában is tudtak, tudnak eredményt felmutatni”.
Tudós-pedagógus volt, a háromszéki pedagógustársadalom kiváló egyénisége. 1983-ban hunyt el. Földi maradványai a szemerjai régi temetőben nyugszanak.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 503
szavazógép
2017-03-29: Magazin - :

Eladó kisváros az Egyesült Államokban

Két pennsylvaniai helyi lap is jelentette, hogy eladó az állam nyugati vidékén fekvő, még kisvárosnak is alig nevezhető Reduction település. Az ára másfél millió dollár.
 
2017-03-29: Emlékezet - Pálmai Tamás:

Március (Békési levelek)

A tél most fél, mert lesz tavasz. Tavasz lesz, mert fél a tél! Egyszerű, nem? Ez tulajdonképpen minden ránk kényszerített rendszer halála: a félelem. De a tél most valóban elmegy, s szép tavasz közeleg. Ám résen lenni mindig kell: „Ős patkány terjeszt kórt miköztünk, a meg nem gondolt gondolat, belezabál, amit kifőztünk, s emberből emberbe szalad. S mert a nemzetekből a szellem nem facsar nedves jogokat, hát új gyalázat egymás ellen serkenti föl a fajokat. Bemásszák lelkünket a gépek, mint aluvót a bogarak. Belsőnk odvába bútt a hálás hűség, a könny lángba pereg – űzi egymást a bosszúállás vágya s a lelkiismeret. S mégis bízom. Könnyezve intlek, szép jövőnk, ne légy ily sivár! Bízom, hisz mint elődeinket, karóba nem húznak ma már.”