Na kérem, önök melyiket választanák? Mert ha azt hiszik, kézenfekvő, sőt, egyértelmű a megoldás, hát nagyon ­tévednek. Becsaptam ugyanis önöket még a kérdés meg­fogalmazása előtt, a „teszt” témájának meghatározásával, hiszen a polgári öntudat valamiféle cselekvést jelent. Ám nálunkfelé elég kevesen vannak ezzel tisztában. Leírom hát az esetet úgy, ahogyan hallottam, szöveghűen, pontokkal, ékezetekkel.
A hölgy hazaérvén, kerítésük előtt a villanyoszlopról lecsüngő drótra figyelt fel. Egyik vége a póznához rögzítve, másik valahol a szemben levő utca kanyarja mögött. A vezeték, önsúlyától megereszkedvén, felnőtt ember fejmagasságában libegett a lenge tavaszi szélben. A hölgy, felmérve az elszabadult huzalnak a közlekedő autókra jelentő veszélyét, rögvest telefont ragadott. Kis töprengés után, merthogy előbb el kellett döntenie, kihez forduljon segítségért, felhívta a 112-t. Ki sem csengett a telefon jóformán, máris udvarias női hang kérdezte: ce urgenţă aveţi (mi a sürgősségi eset)? A hölgyben pillanatig megrekedt a szó, merthogy hirtelen tudatosodott benne: románul kell beszélnie. Ami a Háromszéken élő magyar ember számára nem könnyű feladat, de a székelyt nem olyan fából faragták, hogy kis akadály elijessze. Elmondta hát gondját-baját úgy, ahogyan a ritkán használt idegen nyelven meg tudta fogalmazni, kissé nyekeregve, a szavakat keresgélve, és közben azon töprengve, miért nincs magyar nyelvet értő, netán még beszélő alkalmazott is a sürgősségi hívószám-szolgálatnál. Nem sokat háboroghatott azonban efölött, a vonal tulsó végéről a női hang rövid kérdésekkel irányítva őt, készségesen segített megfejteni nem igazán koherens módon tálalt kérését. És kapcsolta is át a hívást a sürgősségi esetek felügyelőségére – mindközönségesen a tűzoltóságra. Ezúttal már, az előbbi beszélgetésből elcsípett kifejezéseket használva, a hölgy viszonylag könnyen megértette magát a vonalvégen szintén románul megszólaló ügyeletessel. Akinek arra a kérdésére, hogy milyen célt szolgáló a renitenskedő kábel, a hölgy, nem lévén műszaki ismeretekkel felvértezve, nem tudott választ adni. Sebaj, mondta az ügyeletes, szól az áramszolgáltató vállalatnak, náluk állandó a szolgálat, küldjenek ki egy csapatot. Köszönöm, viszonthallásra, kész.
A hölgy, túl lévén az ügy megoldásáért tett első lépésen, ismét szemügyre vette az alkalmatlankodó vezetéket. Az közben még jobban lealacsonyodott, olyannyira, hogy az út fölé csüngő hurkot az autóknak oldalról meg kellett kerülniük. Nem jól lesz ez így, mérte fel a helyzetet, ha a hamarosan lenyugvó nap szembesütő fényében valamelyik sofőr nem veszi észre, lesz itt kár autóban, villanyoszlopban, s ki tudja még. Térült-fordult hát, keresett egy sárga műanyag bevásárlózacskót, kettévágta, és – nagy-nagy óvatossággal, hiszen nem tudhatta, mi kering a vezetékben – rábogozta a drót legalacsonyabban csüngő részére. Épp ekkor érkeztek meg a villanyszerelők.
Nem a miénk, nem tehetünk semmit, szólt köszönés helyett egyikőjük. A hölgy kissé elképedt, de – a székelyt olyan fából sem faragták, hogy könnyen feladja – mégis megkérte a villanyszerelőt, próbáljanak a dolog végére járni. Besétáltak hát együtt a szemben levő utca kanyarja mögé, és ott meg is találták a drót végét – szabadon fityegett le egy kerítésről. A villanyszerelőbe mégiscsak szorult némi jóérzés, áthúzta a kábelt a kerítések fölött, az úttesten, karikába gyűjtötte, rögzítette a villanyoszlophoz. Na, majd holnap visszaszerelik a kábeltévések, mert az övéké – mondta búcsúzóul.
Eddig a történet, azazhogy van még folytatása, de előbb lássuk a „teszt” eredményét.
Az A megoldást sokan választották: nem csak a lelógó drótot kerülgető, aztán kézlegyintve, esetleg fejcsóválva továbbhajtó sofőrök, hanem a légvezetéket felelőtlenül sorsára hagyó szolgáltató is – amúgy gyakori a jelenség, az utcafelújítások során szolgálat nélkül maradt kábeleket tulajdonosaik úgy hagyják ott, mint kutya a piszkát. Talán jó volna a városvezetésnek erre is odafigyelnie. A B válaszra is akadt „vevő”, róla lesz még szó. A helyes, C válaszra tippelő hölgy eljárását részletesen ismertettük.
Epilógus. Szürkület sem jött el még, amikor a hölgynek újra el kellett mennie. A kapun kilépve megdöbbenve tapasztalta: a karikába csavart, villanyoszlophoz rögzített kábelkötegnek hűlt helye. Visszapörgetve az időt, megtalálta a választ a kicsivel korábban kőnek csapódó fejszecsattogásra: a mindvégig valahonnan leskelődő B-válaszoló megszerezte a zsákmányt.
A lebaltázott kábelvéget azóta is szabadon lengeti a szél.