Ezért használom a bácsi megszólítást, és azt is el szeretném mondani, hogy ez a leárpikázás sem mindig lekicsinylően hangzik el a felnőttek szájából, csak olyankor, ha például a mi utcánkról van szó, vagy a Kós Károly bácsiról elnevezettről, vagy más olyanokról, amelyek épp járhatatlanok, a szüleim valami virágnevűt is emlegetnek, nem tudtam megjegyezni, melyik a sokból. Én tiszteletemet szeretném kifejezni azáltal, hogy bácsinak szólítom Önt, mert én – bár alig múltam hat – mindenfelé a városban látom az Ön keze munkájának az eredményét. És azt még a felnőttek is elismerik, hogy ahol a polgármester bácsi elmegy, ott kő kövön nem marad – ami nem biztosan tudom, hogy mit jelent, de csak elismerés lehet, valami olyasmi, hogy a kavicsdombot elegyengetik, és akkor az utca máris járhatóvá válik. Úgyhogy szerintem a felnőttek is szeretik Önt, csak nem akarják beismerni, mert a nagyok már csak ilyenek, érzéseiket nem mindig mutatják, és sokszor irigyek is.
Kedves polgármester bácsi! Amiért én most levelet írok Önnek, az egy kérés. Tudom, sokan kérik Önt sok mindenre, de az én kérésem egészen különleges. Az anyukám új csizmájáról van szó, tavaly hozta az angyalka, egy szép nagy dobozban tette be a karácsonyfa alá. Nekem is hozott mindenfélét, most nem sorolom fel, mert nem szeretném rabolni a polgármester bácsi idejét, a felnőttek is mindig azt mondják, ha valami félkészet látnak a városban, hogy biztos, Árpikának nem volt ideje arra járni és gatyába rázni a munkásokat, pedig nagyon rájuk férne. Ezt a gatyába rázást sem nagyon értem, én egyszer megpróbáltam felrántani a nadrágot magamra, de utána nagyon fájt. Tehát valami olyasmit jelenthet, hogy a polgármester bácsinak oda kell menni például ahhoz a munkáshoz, aki görbén rakja a szegélykövet, és valami fájdalmasat csinálni vele, hogy megtanulja, mire szolgál a zsinór és a vízmérték (ezt apukám is megkérdezte egyszer a mi utcánkban a járda feltúrása után a bordurákat visszarakó munkástól, de az nem értette a kérdést, apukám meg nem tudta, hogy mondják románul a szerszámoknak, azóta olyan a járda széle, mint a lefektetett hullámvasút).
Kedves polgármester bácsi! Elnézését kérem, hogy eltértem a tárgytól, anyukám szerint nagy szószátyár vagyok, ezt sem pontosan tudom, hogy mit jelent, de biztosan valami dicséret, mert mindig mosolyogva mondja. Tehát az anyukám csizmája ügyében írok Önnek, amelyet tavaly hozott az angyalka. Apuka azt mondta neki, hogy csak majd akkor viselheti, ha a kapun kilépve nem töri ki a sarkát a legelső kiálló kövön, és nem lesz sáros a legelső gödörben. Szó, ami szó, a járdánk borzalmasan néz ki már évek óta, nem is használja senki, mindenki az úttesten közlekedik, ami miatt a sofőrök sokszor csúnyákat mondanak, néha Apukám is, amikor a gyalogosok miatt meg kell állnia, hogy a szembejövő autót elengedje, de azért Ő is mindig az úton jár, és csúnyákat mond, ha egy autóból rádudálnak, hogy miért nem a járdát használja.
Na, de megint elkalandoztam, kedves polgármester bácsi, és többször már nem kérem az elnézését, mert Anyukám azt tanította, hogy megalázkodni senki előtt nem szabad, és amikor kértem, hogy ezt magyarázza meg, azt mondta, hogy például ne kérjek tízszer egymás után bocsánatot, ha leverek a boltban valamit, ő úgyis kifizeti, a jóérzéshez meg elég egyszer bocsánatot kérni. Tehát az lenne a kérésem a polgármester bácsihoz, hogy javítsa végre meg a mi utcánkat is, mert Anyukám már nagyon fel szeretné húzni az új csizmáját, pláne, amióta esőzni is kezdett, de Apukám mindig rászól, hogy nem ez volt az egyezség. És olyankor veszekedni kezdenek, Anyukám azt mondja, nem azért adta ki rá a sok pénzt, hogy a szekrényben üljön (nem tudom, mire kellett pénzt kiadnia, hiszen a csizmát az angyalka hozta), Apukám meg azt válaszolja, minek kell neked új csizma, hiszen van már legalább tíz párral. És így folytatják még sokáig, és az nagyon nem jó, amikor veszekedni kezdenek, mert a végén mindig engem szidnak meg valamiért.
Kedves polgármester bácsi! Kérem szépen, intézkedjék a családi békénk helyreállítása érdekében. Ugyanis szüleim nem szoktak veszekedni, csak ez a csizmaügy meg néhány hasonló miatt, amelyekre most nem térek ki, különben túl hosszú lesz ez a levél, és Apukám is mindig csak a rövid meséket olvassa fel a könyvből, azt mondja, a hosszú lére eresztett történeteknek fele úgyis csak fölösleges papírpocsékolás. Segítségét ezúton is köszönöm, illetve majd legközelebb, amikor az utcán találkozunk, személyesen is meg fogom köszönni. És ígérem, hogy amikor nagy leszek, a polgármester bácsira fogok szavazni, hogy akkor is polgármester lehessen, amikor nekem gyerekeim lesznek, és nekik is gyerekeik lesznek, és azoknak is gyerekeik lesznek.
VÁRY O. PÉTER

Ui. Kedves polgármester bácsi, még csak egy kérdésem van: milyen címre küldhetem a levelem, hogy a polgármester bácsi meg is kapja?