Mindkét településen alpolgármesterek vezényelték le a választásokat, Kilyénben Sztakics Éva, Szotyorban pedig Tóth-Birtan Csaba képviselte a városvezetést, akiket Bálint József és Csatlós László, valamint Kelemen Szilárd és Kolcza István tanácsosok, illetve Finna Cornelia és Sándor Kinga titkárnők segítettek a szavazás lebonyolításában. A falufelelős-választás a szabályzatnak megfelelően mindkét helységben úgy történt, hogy először a jelöltek ismertették terveiket, majd a lakosok kérdései és az ezekre adott válaszok után a jelenlévők sorban leadhatták szavazataikat.
Mint kiderült, a szavazni érkezett lakosok nagy része nemcsak a jelöltekhez, hanem a városvezetőkhöz is intézte kérdéseit, melyekből úgy tűnt, bizony bőven lenne megoldandó feladat mindkét településen.
Az új kilyéni falufelelős, Vaszi Etelka tervei között szerepel a művelődési ház és az előtte levő kis park és bejárati kapu felújítása, rendbetétele, egy videokamera felszerelése a művelődési házra a garázdálkodás megfékezése céljából, vízcsap elhelyezése valamelyik temető területén, utcák kavicsozása, mezei utak elegyengetése, utcai világítás rendbetétele, egy vendégház kialakítása a testvértelepülések küldöttségeinek fogadására, gyermekpark, könyvtár és egy nyugdíjasoknak, fiataloknak szánt helyiség létrehozása szabadidős tevékenységek céljából, a testvértelepülésekkel való jó kapcsolat további ápolása, a falu kulturális tevékenységének támogatása, a szociális segélyben részesülő személyek hatékonyabb bevonása a község javát szolgáló tevékenységekbe, évente egy közgyűlés megszervezése, ahol Kilyén lakói elmondhatják panaszaikat, észrevételeiket, javaslataikat a polgármesteri hivatal képviselőinek. Vaszi Etelka megjegyezte, ő megpróbál minden tőle telhetőt megtenni a falu érdekében, de egyedül képtelen lesz sikerre vinni terveit, ezért a közös ügy érdekében össze­fogást vár a faluközösségtől. A hozzászólásokból, kérdésekből kiderült, hogy a kilyéni híd körüli munkálatokkal nagyon elégedetlen a helyi lakosság, de sok más hiányosságot is számon kértek a hivatal képviselőitől: szemétdombot, szemeteskukák hiányát, egyes helyeken a közvilágítást, vízelvezető sáncot, gáz bevezetését, csatornázást, melyek közül az utóbbiak valójában a Distrigaz és a Közüzemek hatáskörébe tartoznak. A szavazás azzal ért véget, hogy az alpolgármester asszony megköszönte Török Aranka eddigi munkáját, az új falufelelősnek pedig jó munkát kívánt.
Szotyorban a választás nagyon sok helyi lakost megmozgatott, annyian összegyűltek a kultúrotthonban, hogy egy tűt is alig lehetett volna elejteni. A fölösleges indulatok elkerülése végett a jelöltek programjainak ismertetési sorrendjét pénzfeldobással döntötték el, elsőként az új jelölt mutatta be terveit. Miklós András 1967-ben született, a sepsiszentgyörgyi egykori 3-as számú líceumban gépészeti szakon végzett, két fia van, és a Szotyori Református Egyházközség gondnoka. Mint elmondta, nagyon sok emberrel állt szóba az elmúlt időszakban, és senki sem volt megelégedve a helyi állapotokkal, azért vállalta a megmérettetést. Kifejtette, nemcsak a polgármestertől kellene várni a helyi problémák megoldását – akivel különben maga is jó viszonyban van –, hanem önerőből is lehet tenni a faluért, mint ahogy a templom körüli munkálatok és a szennyvízcsatorna-rendszer kialakítása elkezdődött. Ezek befejezése mellett további tervei között az óvoda központi fűtésének kialakítását, az Olt-híd felújítását, a ravatalozóház megépítését, a testvérvárosi kapcsolatok helyrehozatalát és ápolását nevezte meg, ígéretet téve arra is, hogy évente egyszer felkeres majd minden családot, elhívja egy falugyűlésre a polgármestert, megszervezi a szotyori gazdák találkozóját, és minden hónap első péntekén falugyűlést szervez. A falufelelősi tisztséget immár huszonhét éve betöltő korábbi elöljáró, Rápolti István elmondta, ő nem ígér, mert nem akar hazudni, de „nem úgy megy a dolog”, ahogy Miklós úr elképzeli, és hiába támogatja a polgári párt Miklós urat, mert az MPP-nek nincs képviselete a városi tanácsban. Kifejtette, ő megtette, amit lehetett, nem az ő hibája, hogy nem sikerült befejezni a kanalizálást, és hogy nem jó helyen jelölték ki a területet az imaháznak, ezért máig sincs terv annak felépítésére. Mint mondta, az óvoda kályhafűtése sokkal gazdaságosabb, mint a központi rendszer, és nemcsak a focicsapat fontos egy faluban, hanem a kulturális élet is, továbbá, hogy nem könnyű bármit tenni a polgármester támogatása nélkül, mert Szotyor a városhoz tartozik, így községként semmire sem pályázhat. A közönség részéről érkező megjegyzések, nevetések nyomán Rápolti többször elvesztette a türelmét felszólalása alatt, és személyes rendreutasításokat osztogatott.
A kérdések egy része itt is a városvezetőkhöz szólt, többek között a mezei utak állapotát, a piaci árusok helyeinek korlátozott számát, az útszéli járda hiányát, a híd állapotát, és bizonyos, Uzonnak eladott földek ügyét nehezményezték a szotyoriak. A helyi lakosok között Nagy Gábor, a városi MPP elnöke is szót kért, felszólalása nyomán azonban elszabadultak az indulatok: Rápolti István többször szavába vágott, hogy ne kampányoljon, mire mások is kiabálni kezdtek, míg végül az alpolgármesternek sikerült helyreállítania a rendet. A jelölteknek a feltett kérdésekre adott válaszai a testvértelepülésekkel való rossz viszony kényes ügyére terelték a figyelmet, melyért az elhangzottak szerint joggal hibáztatta a korábbi elöljárót a közösség nagy része. Az érvényes szavazatok végül 162–59 arányban Miklós András javára döntötték el a választást, aki köszönetében csak annyit mondott: Szotyor nyert ebben a választásban.