A magyar ember keresztény világunk legnagyobb ünnepét nem tudja elvonatkoztatni a piros, az írott tojástól. A Föld sok népének hite szerint a tojás az emberi lét kezdetét jelenti, a természet újjászületését jelképezi. Színezése, díszítése az emberi szépérzék kifejezője, az ünnepek szokásrendjével egyidejűleg tökéletesedett.
A háromszéki írott-festett tojásoknak már irodalma van. Elég, ha a Kézdivásárhelyen, majd Sepsiszentgyörgyön munkálkodó Balázs Márton (1864–1948) tanulmányára vagy az árapataki Lőrinczi Vencelné Dénes Etelka (1927–2013) tanítónő máig élő hagyatékára utalunk. Szűkebb környékünk egyik legeredetibb írotttojás-mintagyűjteményét, az autentikus forrást Árapatakon a néprajzkutatóvá lett mindenki Etelka nénije lakásán őrzik. Kérésünkre fia, Lőrinczi Ferenc révén megnyílt az egykori házi múzeum ajtaja, és lehetővé lett az anyag elérése, ebből mutatunk be néhányat a legeredetibb példányokból.
Az árapataki és az onnan elszármazott tojásírók – különösen a Bakó család – ismerik a helyi motívumvilágot, amely – hála a Fennvalónak – évről évre újrasarjad. Látogatásunk idején Lupu-Bakó Enikő éppen a helybeli kis óvodásoknak, Erdő Csillának és Noéminek, Majlát Izabellának, Siblik Nicolettának és a többieknek igyekezett elmagyarázni, miként készülnek és mit jelképeznek a húsvéti írott tojások.
– Az én emléktojásaimat is elhoztam – mondta az óvónő –, hogy megmutassam tanítványaimnak. Ebből kettőt a mi családunk írt meg: a cserelapist és a veszett utast, a harmadikat Etelka nénitől kaptam ajándékba 1982-ben.
Nem ritkák ma már az árapatakihoz hasonló, értékes egyéni írott-tojás-gyűjtemények, ritka az a település, ahol ne akadna egy-egy ügyes asszony, vagy egy időközben letelepedett gyimesi vagy moldvai csángó asszony, akik révén gyökeret vert vagy meghonosodott a tojásírás. Erre jó példa a városközeli Szotyor, ahol két gyimesi és moldvai csángó asszony, Bajka Zsoica és Karsai Anna honosította meg évekkel ezelőtt ezt a népszokást, s megtanítottak sok fiatalasszonyt e szép mesterségre.
Miklós András református gondnok jelentette, hogy Demény Márta vallásoktató és presbiter kezdeményezésére a gyimesi, de helyben lakó Bajka Zsoica, Kóródi Ottilia és Bedő Magdolna tanárnő irányításával nagycsütörtökön felső-háromszéki és gyimesi vándor írott tojásokat készítenek a szotyori vallásórás gyerekek.
„Négyfaluban az a szokás, írva szép a piros tojás.” Nem tehettük, hogy forráskutatóban ne keressük meg a szomszéd hétfalusi csángók kitüntetett jeles húsvéti tojásíró asszonyát, Barkó Etelka nyugalmazott tanárnőt, aki kisgyerekkorától megszakítás nélkül írja a hímes tojásokat, amelyekről könyve is jelent meg. Négyfaluban elképzelhetetlen a húsvét írott piros tojás nélkül. E hagyományt a hétfalusi csángók sajátjuknak vallják. Barkó Etelka nagyon sok gyereknek átadta a tojásírás titkait. Miként kérésünkre elmondta, a múlt héten a négyfalusi Zajzoni Rab István-középiskolában, ezen a héten a helybeli Csángó Néprajzi Múzeumban két alkalommal tartott/tart tojásíró-bemutatót. A bácsfalusi evangélikus gyülekezet imatermében évről évre nagypéntek délután összegyűlnek a gyerekek, fiatal szülők eredeti tojást írni. A tojásírás titkai mellett a minták, a motívumok jelentőségéről is értékes ismeretekkel gazdagodnak. Etelka legismertebb mintái: a fenyőágas, a gereblyés, a szíves, a tulipános, a csillagos. Öröm, hogy a tojásírás sok fiatalt érdekel.