Zavar a mindig változó időpont. A húsvét helyes időpontja századok óta vita tárgyát képezi. 1997-ben az Egyházak Világtanácsa – ilyen is van – Szíriában tartott gyűlésén javasolták, hogy a hagyományos, képletekre és táblázatokra alapuló számítás helyett csillagászati megfigyelések alapján határozzák meg a keresztény húsvét időpontját. Meg lehetne szüntetni a keleti és nyugati egyházak közötti eltérést. A csillagászati meghatározás mindegyik számára objektív módon rögzítené az ünnep dátumát – érveltek a küldöttek. A javaslat szerint 2001-től vezették volna be, de egyik tag sem fogadta még el. Miért is fogadna el olyan javaslatot az „egyik”, amit a „másik” tesz? A római katolikus egyház kész megváltoztatni a húsvétszámítás módját, hogy a katolikusok húsvétja egybeessék a többi keresztény valláséval – jelentette be Ferenc pápa 2015 júniusában. Igazi katolikus engedékenység, az okosabb enged. Tapasztaljuk, milyen engedékenyek a különböző vallások, a hit is üzlet, virágoznak a szekták, jó pénzért kínálják az üdvözülést. (Érdemes külön misét szentelni nekik.)
Valahogy az időpont kérdése is megoldódik, hogy örökké jó legyen valameddig. Most küszöbön az idei ünnep, utána is fejlődünk, senki nem tudja, hova. Tán nem is véletlen, hogy éppen Szíriában, az emberi civilizáció egyik bölcsőjében hangzott el a közös nevezőt célzó javaslat. Jobb lenne nem tudni, mi folyik ott. Mérges gázak és bombázók szállnak a levegőben, Gázában sem fenékig tejföl a gettóbeli élet.
Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumából idézek: „Az írások szerint Jézus az eltemettetése utáni harmadik napon visszatért a földre, s itt tartózkodott még negyven napot. Föltámadásával az egyházi évben újabb bőség időszaka köszönt az emberekre (feltéve, ha van mit enniük), ami ötven napig, pünkösdig tart.” A kísértő azt kérte Jézustól, változtassa a köveket kenyérré, ő azonban így válaszolt a kísértésre: „Nem csak kenyérrel él az ember...” – ismeri mindenki a mondást, és be is tartja, főleg ünnepekkor. A húsvét Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt lezárulását jelenti. A  húshagyó táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni.
Voltak olyan települések – igaz, régebb –, ahol nemcsak meglocsolták a lányokat, hanem meg is vesszőzték, hogy egész évben kerülje el őket a betegség. Az eredeti, hagyományos locsolkodás ma már ritka, mint a dús haj, legtöbbször a tavalyról maradt kölnivel locsolnak a férfiak, a lányok is megszokták, egy-egy illat felidézi a tavalyit. A szódavízzel való öntözés városon jött be divatba – nem örülnek neki, joggal –, talán azért történik meg, hogy nem piros tojással, egyébbel köszönik meg a locsolást.
A locsolkodás körete (vagy kerete) a locsolóvers. Több fajta van: vicces, szerelmes, pikáns, sőt, politikai is, locsoló válogatja. Ilyenek: Én vagyok a török, locsolkodni jövök. / Ha nem kapok piros tojást, / mindent összetörök. Józsi vagyok, szép és laza, / locsoljak, vagy menjek haza? Illatos fű, moha, páfrány, / meglocsollak, házisárkány.  Verset nem tudok, azt mondják a kicsik, / én csak azért jöttem, hogy igyak egy kicsit. Piros tojás, fehér nyuszi, / locsolásért jár egy puszi.
Nagy a készülődés, üzletekben, templomokban, húsvét a tavasz ünnepe is. Nagyböjt, nagyhét, nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat, virágvasárnap, előbb-utóbb tavasz lesz. Nemrég még tiltották a húsvéti ünnepet, ahhoz képest nagyot léptünk előre. Nem forradalom évfordulója, a lelkek ünnepe. Gyógyhatású. Gyógyuljon meg a lelkünk, ne nyugodjunk bele, hogy a baj lelki eredetű, s azért nem tudunk mit kezdeni vele. Ha valaki azt mondja: „nem haldoklom, én így élek”, s boldog, higgyük el neki. Ünnepeljünk szerényen, jókedvvel, a dölyfös szálljon magába, és ne felejtse: Jézus nem csak érte, értem is meghalt. „Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett” – így az írások, elhihetjük, ami még messze áll a hittől. Messzibb, mint a babona, ami ugyancsak hittel érvényesül, nélküle nulla.
 

SZURKOS ANDRÁS