A húsvét üzenete ma is feltölti emberi életünket: megelevenít, biztat, reménységgel tölt el – írja pásztorlevelében Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke. A keresztények azt ünneplik, hogy Jézus kiszélesítette az ember látószögét, magasabb szintre emelte az ember életét; a szűk földi korlátok közé szorított ember előtt felmutatta az örökkévalóságot, az örök élet örömét, Isten ajándékát a benne hinni tudó embernek. Olyan magasságokat mutatott meg, és olyan magasságokba emelt bennünket, melyek eszményként a mában élő ember számára is utat mutatnak. Jézus nem a haragvó Istent békítette ki, hanem a gyarlóságaival, bűneivel vergődő embert emelte fel a szeretet Istenének magaslatára. Ezért húsvét a hit ünnepe, mely győzelemről, diadalról szól. Ezen az ünnepen alkalom és lehetőség adódik elgondolkozni, hogy mi az, ami összeköt bennünket ebben a szétdaraboltságban. Ez nem más, mint az Istentől kapott lélek, amelyet születésünktől halálunkig fel kell mutatnunk a világban. Isten méltónak tartott bennünket, hogy az ő lelkét hordozzuk, és emberi életünknek ezt kell igazolnia szóban és cselekedetekben. A bennünk lakozó isteni lélek által győzedelmeskedni tudunk minden bezártság és ellentét felett.
A mindent kutató és vizsgáló értelem mellett szükségünk van a szeretet erejében és hatalmában bízó hitre, mert a szeretet örök: nem hal meg, nem lehet keresztre feszíteni és nem is értéktelenedik el. A szeretet az, amely megújít, amely olyan tartalommal tölti meg az ember életét, amelyet sem a rozsda, sem moly nem tud megemészteni, és még a halál sem győzedelmeskedik felette. A szeretet maga Isten.
A húsvéti ünnep úgy igazi, ha a megújuló természet Istent dicsőítő himnuszába be tudsz kapcsolódni lelked, gondolataid és érzéseid tisztaságával. Ezzel tudod bizonyítani, hogy Jézus és tanítása benned és általad él. Nem vagy üres, tele vagy szeretettel, és árad belőled az isteni lélek jósága és békessége.
Így tudsz megállni Isten igazsága mellett, így tudod emberi életed lelki-szellemi megnyilvánulásaival bizonyítani, hogy az örök élet részese és hordózója vagy a jézusi szeretet evangéliuma által. Ez esztendő húsvéti ünnepe erősítse bennünk az örök életbe vetett hitünket, segítsen Jézus tanítása és példaadása szerint élni és cselekedni – közvetíti az unitárius egyházfő.
Pál apostol az 1. korinthusi levél 15. részében igyekezett a korinthusi gyülekezet segítségére lenni abban, hogy tisztán lássanak a feltámadás kérdésében. Az evangélium sarkalatos tanítása az, hogy Jézus feltámadt – mutat rá Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, majd folytatja: ha nem támadt fel, akkor vége az egésznek, olyan ez, mint amikor egyetlenegy szegre felakasztjuk a kabátot, és ha ez a szeg kilazul, leesik a földre az egész. Pál apostol azt mondja, hogy az alapvető bizonyságtétel a mi hitünkről az, hogy Krisztus föltámadott. Az apostol nem önmagát akarja hitelessé tenni, hanem betagolódik keresztyének közös hitvallásába. Ezek a szavak, amiket itt hallunk – „mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam” –, azt jelentik, hogy ő kapott egy hagyományt, amit ő is át akar adni. Ő nem magától és magáról beszél, hanem egy kész tradíciót ad át, amit a Jeruzsálemben lévő apostolok alapítottak. És ez a hagyomány az, ami Jeruzsálemben kialakult, ez az, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért, az írások szerint, s eltemették, s ugyancsak az írások szerint feltámadt a harmadik napon. Ez az az ős szöveg, ami a jeruzsálemi gyülekezetben alakult ki, tehát meghalt, eltemették, harmadnapon feltámadt, megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Ez volt a jeruzsálemi gyülekezet ős hitvallása. Aztán hozzáfűzték ezt is: azután megjelent több mint ötszáz testvérnek, akik közül a legtöbben még mindig élnek. Az apostol szerint tehát ellenőrizhető a dolog. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak, legutoljára pedig „mint egy torzszülöttnek, nekem is”. Pál tehát úgy érzi, hogy ő is beletartozik még abba az első sorozatba, akiknek személyesen megjelent Jézus. Ő még személyesen találkozott a feltámadt Jézussal, majd utána már mindenki csak prédikált róla. Az élő Krisztussal való találkozás és az erről való bizonyságtétel az igazi feladat a húsvétot ünneplő embernek. Más eszközünk nincs a feltámadás hitének továbbadására, csak a személyes bizonyságtétel. Valljuk meg ezért bátran hitünket – biztat a református főpásztor.
A húsvét és a reformáció ötszáz éves jubileuma is vissza­vezet a kezdetekhez, és ott kutatnak ezek az ünnepek a megújulás, a jövő kulcsa után – állapítja meg Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, aki pásztorlevelében párhuzamot von a húsvéti megújulás és a fél évezredes reformáció között. Jézus Krisztus ott van Istenként a zord telekben, hogy hirdesse egész lényével a vigasztalás és az új kezdet fényét. Az Ő jelenléte a halált legyőző isteni erő magja. Ott volt, van és lesz veled, hogy a reményvesztettség telén, a közömbösség ködén és a halál sötétségén átsegítsen, és megmutassa, hogy van egy új élet, amit csak te élhetsz meg hitelesen. Nemcsak egy lényegtelen kisember vagy az arctalan tömegben, hanem az az egy, akiért Jézus Krisztus személyesen vállalta a megváltás útját, hogy a feltámadás reménységével nap mint nap új erőt adhasson neked. A tavaszi megújulás mélyén az Ő feltámadásának, isteni erejének újat teremtő ereje lüktet, és hajnali napként lassan és kitartóan átjár, átmelegít minket sugaraival. Krisztus valósága és a reformáció üzenete arról tanúskodik, hogy a reménykedő küzdelemnek nemcsak tavaszi virágai, hanem gyümölcsei is vannak, akár ötszáz év elmúltával is. E felismerés és a hála jegyében fedezzük fel napról napra életünkben Jézus Krisztus jelenlétét, és engedjük, hogy feltámadása fényével és igazságával megteremtse bennünk az új idők új dalait – szólít fel az evangélikus püspök.
A húsvét keresztény hitünk legfontosabb ünnepe, mert Krisztus Urunk feltámadása szent hitünk alapja – írja Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római-katolikus Főegyházmegye érseke. A Szűzanya kitörölhetetlen az evangéliumból, a megváltás örömhíréből, mert ő az első keresztény, aki elfogadja és teljesíti Isten akaratát. A hiteles Mária-jelenésekben a Szűzanya felhívja figyelmünket hitletéteményünk elfeledett igazságaira. Főegyházmegyénk csatlakozott a liturgikus magyar nyelvterületre meghirdetett Szent László-emlékévhez. Büszkék vagyunk Szent László király erdélyi vonatkozású emlékhelyeire. Használjuk fel ezt az emlékévet arra, hogy igyekezzünk Szent Lászlót követni keresztény életünkben: Egyházához hűséges, gyakorló katolikus, többgyermekes minta családapa, keresztény hitére alapozott vitézsége és hazafias honszeretete. Trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulóján Erdélyország Védőszentjét kérjük, hogy továbbra is oltalmazza hívő népét! – írja az érsek atya.