„…Ételembe mérget tettek,
szomjúságomban ecettel itattak”
(Zsolt. 69:21)
El kell hazudni,
hallgatni, letagadni
ezt a vérvörös semmivé tűnést?
Ezt a részvétlen retust,
ezt a visszfény nélküli
nemébredést, ezt az
árnyékot összemocskoló
állónapi kereszthalált?
El kell hazudni,
hallgatni, letagadni,
visszanyelni a kiáltás
fullasztó kezdőhangjait?
Hazudni, hallgatni,
tagadni kell?
EMBER!
Vonalaink átrajzolják,
szavainkat beszakítják,
szívünket dobnak varrják,
hűségünket megordítják,
hűlt helyünket sóval szórják,
szeretőnket kitanítják,
éjjel-nappal bújnák,
éjjel-nappal fújják
a mennydörgés görbe kürtjeit!