Egy túlélő felirat
Üdv az útra! – olvastuk számtalan alkalommal a megújulásra váró feldobolyi kálvinista templom kapujának timpanonján. Most azonban hinni lehet, újra életre kel a nemes ajánlat, újra üdvöt nyer az, aki magáévá teszi az ősrégi templomban a csak jóra vezető igemagyarázatot. Olvasóink hallottak a falucska múlt ékítette templomáról, ennek kezdték meg most mentését. Minden darabkája a régmúltat szemlélteti. Mai alakját 1773-ban nyerte el, csak hagymasisakos barokk harangtornya fiatalabb ennél. Felbecsülhetetlen, fából faragott stukkókkal díszített, festett mennyezete Szendrei József munkája 1768-ból. Az ülőpadok és a nyugati festett karzatmellvédek is minden bizonnyal 1773-ban készültek, látványos a faragott, festett papi szék és az orgonakarzat, valamint a későbbi népi barokk stílusú szószékkorona. Az minden bizonnyal még sokáig várat magára, hogy megszólaljon szomorú állapotban levő Kolonics-orgonája, bár csodák még a XXI. században is történnek.
Azzal a céllal kerestük meg a feldobolyi református lelkészt, Albert János tiszteletest, hogy megkérdezzük, milyen pénzalapból és miként sikerült beindítani végre az annyi türelemmel várt mentési munkát.
Jelenkori krónika
– A magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumához benyújtottunk egy pályázatot, amely révén nyertünk hárommillió forint támogatást. Tavaly a Budapest-Északi Református Egyházmegye esperese és főjegyzője hozott 1,5 millió forintot – nyilatkozta kérdésünkre a lelkipásztor. Ebből sikerült teljesen új tetőt tenni a templomépületre, ami azonban egyben a falak megerősítését is jelentette, mert a kettős gerendázattal ellátott tető szilárd és tartja a falakat. Megjegyzem, a Hankó Dénes mérnök vezette csoport a kivitelező, ők kimondottan az ilyen jellegű munkálatok elvégzésére szakosodtak. A jó minőségű, Creaton-márkájú gyári cserepet Magyarországról szereztük be. Az sem lényegtelen, hogy szintén a tavaly sikerült elkészíttetni és kifizetni a javítás előtti geológiai tanulmányt. Megállapítást nyert, hogy az elmúlt száz esztendő alatt az épület falai nem mozdultak, a támfalakat azonban meg kell szilárdítani. A kolozsvári püspökségtől 7000, Kovászna Megye Tanácsától 6000 lej értékben kaptunk segítséget. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes Tamás Sándor megyeitanács-elnökkel együtt meglátogatta a templomot, és anyagi segítséget ígért. Soltész államtitkár úr értesített, hogy számíthatunk segítségre, amelyet a Teleki László Alapítvány kezel majd a Rómer Flóris Alapból, ahová szintén letettük a pályázatot. Ezt hamarosan megkapjuk, és ebből folytatjuk a megkezdett javításokat. Májusban megejtik a régészeti feltárást, és első lépés lesz a falak melletti szellőzőárok elkészítése. Az esővízcsatornák készen vannak, csak fel kell szereltetni. A padokat felszedtük, javításra szorulnak, szerencsére nem támadta meg veszélyesebb fajta gomba. Minden fából való új és régi elemet lekezeltünk gomba és szú ellen. Remélem, őszre elkészülnek a legfontosabb munkálatok, és a reformáció emlékére a Fennvaló segedelmével istentiszteletet tudok tartani a megmentett templomban.
Több mint háromszáz éve szóló harang
A műkincsértékű és kalandos múltú harangot Nemes Nagyborosnyói Bartha András öntette, aki Cserei Mihály krónikája szerint „a Rákóczi forradalom idején ítélőbíró volt”. A harangot módos és gazdag famíliája számára készíttette. Köriratát sikerült kibetűznünk: a felső sorban. IN LAVD: DOMN. SVI CVRAVIT PROP: IMPENS: G.D. AND: BART: DE N.BOROS: DE „NOCTE TACES BIS VCE VOCES AD SACRA FIDELES HOC TIBI SIT DIVUM MVNVS ET VNVS HONOS ● 1693. Nagy Lajos, néhai nagyborosnyói református lelkipásztor szabad fordítása szerinti magyar olvasata így hangzik: „Éjjel hallgass, nappal hívjad istentiszteletre kétszer a híveket. Ez legyen mindennapi isteni tiszted. Istennek dicséretére önteté nemes Bartha András maga költségén 1693.” Erre a harangra igen büszke volt a Bartha család, és nagyon féltették. Írásos adatok igazolják, hogy a kuruc szabadságharc idején leszerelték a toronyból, és elásták, hogy megmentsék a pusztulástól. Időközben megfeledkeztek róla. A családi hagyomány szerint hosszú idő múltán találtak rá a Bartha-kúria kertjében. 1728-ban már újra szólt. 1871-ben egy nagyobb harang készítése reményében be akarták olvasztani. Mivel a Bartha család nem minden leszármazottja egyezett bele, a család által készíttetett, különálló haranglábra szerelték fel. 1924-ben újra be akarták olvasztatni. A harangöntő, a gyoroki Biszák József meggyőzte őket, inkább adják el, és ő megelégszik az árával. Így vásárolta meg még abban az évben tízezer lejért ezt a harangot a szomszédos feldobolyi református egyházközség számára Andok József. Ez a szép régi harang ma is szól abban a faluban, amely két jeles püspököt adott – Borosnyai Lukács Jánost (1694–1760) és Bodola Jánost (1754–1836) – az erdélyi reformátusoknak. Előbbi életpályájára érdemes egy pillantást vetni azért is, hogy ismét megbizonyosodjunk, túl a családi helyzeten – hiszen édesapja zsellér volt – az elődöktől örökölt géneknek is volt szerepe abban, hogy jeles emberré váljék. Borosnyai püspök Pápai Páriz Ferenccel egy időben tanult Leidenben. Nagyenyeden a retorika tanítója lett, Vízaknán iskolamester, majd nagybúni és székelyudvarhelyi pap tanár. A nagyenyedi zsinaton választották püspökké. Az ő ideje alatt terjedtek el nagyobb számban az orgonák az erdélyi református templomokban. Zágoni Bodola János (1754–1836)  Kézdivásárhelyen és Nagyenyeden, majd Leidenben tanult. Nagyenyeden lett lelkész, az egyháztörténelem tanára. 1799-ben kiutazott Angliába, a főiskola építésére ott gyűjtött. 1806-tól az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője, 1816-tól püspöke. Naplóját kéziratban őrzik.
Tavasz mindenütt
Az iskola napsugaras, szép és rendezett, nagy kiterjedésű füves kertjében már nyíltak a tavaszi virágok. Kertész Sára az óvodásokat neveli-oktatja, Márton Gabriella tanítónő pedig összevont osztályban tanít az előkészítőtől a negyedik osztályig tizenhárom gyermeket – mondta, de harmadikosai nincsenek. Öröm, hogy bár kiöregedőben a falu, az iskolában jövőre nő a létszám, és az óvodában is meglesz a kötelező gyerekszám. Látogatásunk idején négy asztalnál éppen tízóraiztak a tanulók. „Mi jobban szeretjük az iskolában, mint hétvégén otthon. Otthon unalmasabban telik az idő” – mondották egyhangúlag a gyerekek.
Igazi tavasz fogadott a mezőn is. Csoma Sándor falufelelős éppen onnan jött, istállótrágyát hordott a nem éppen a világ legtermékenyebb talajának mondható feldobolyi televényre. A gazdaember mindig a legjobb időjóslásban bízik, a dobolyiak is örvendenek, hogy jól keltek a gabonák, hogy van ültetni való pityókájuk, s mint mondták, esőből sohasem sok az, amit a Fennvaló ad.
Az elmúlt esztendőkben gyümölcsöző tevékenységet folytat a Feldobolyi Kulturális és Közösségi Egyesület, munkájukról lapunk is beszámolt. Ez évi terveikről György Alpár János egyesületi elnököt kérdeztük, aki elmondta, hogy májusban a település turisztikai látnivalóit népszerűsítő többnyelvű táblát helyeznek el és avatnak a templom előtti téren, ahol asztal és padok is várják a pihenni vágyót. Miként azt a faluházánál is elmondták, pályáztak a helybeli hősi emlékmű felújítására a Bethlen Gábor Alaphoz. Nyertes pályázat esetén megszervezik az ünnepi avatót. Az idén is megtartják a szilvanapot és a szilvalekvárfőzést, október elsején pedig az öregek napját. Követvén a kistelepülés fel-fellendülő életét, arra is gondoltunk, hogy érdemes lenne nyitni a világ felé, üdvös lenne Feldoboly számára egy testvértelepülési-gyülekezeti kapcsolat, annál is inkább, mert Feldoboly eredeti élménnyel fogadja az idelátogatót. Ugyanis  itt ütött magának rusztikus tanyát Éltes Barna képzőművész, szobrász és művészeti líceumi tanár, itt működik – hiszünk abban, hogy továbbra is sikerrel – a néhai Jakó Sándor helybeli népművész és tanító nevét viselő Székelyföldi Alkotótábor, amelynek a Feldobolyi Kulturális és Közösségi Egyesület a szervezője, s lebonyolításában részt vállalt a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola is. A szervezők arra számítanak, hogy ez a Székelyföld legnagyobb alkotótáborává nőhetné ki magát. Útban Feldoboly felé a községközpontban tevékenykedő Kanyó Antal alpolgármester elmondta, hogy anyagi alapokat különített el az önkormányzat a feldobolyi főút és a mellékutcák kavicsozására, Bacsó László pedig jelezte, hogy az Electrica áramszolgáltató révén megújult a település  villanyhálózata, kicserélték a tartóoszlopokat-vezetékeket, felszereltek két új transzformátort.