Értékingatag világunkban egyre többen keresgélünk olyan evidenciák után, amelyek reményeink szerint kiállják az idő próbáját. Közösségünk egyike lehet azoknak a sarokköveknek, amelyek szilárd támaszkodót és kapaszkodót kínálnak, amelyek léte biztonsággal tölt el. Csakhogy egy közösségbe való puszta beleszületésünk messze nem elegendő e bizonyosság megszerzéséhez, meg kell tanulnunk élni benne, vele, ezáltal erősítve azt a körülményegyüttest, amelyben egy közösség szívós, magára és környezetére vigyázó entitásként működhet. Csak a folyamatos készülés, a kitartó „edzésmunka”, a következetes viszonyulás révén juthatunk el a közösségi tudatosság lényegéhez.
A Háromszéki Közösségi Alapítvány egyik legfontosabb célja e tudatosság kialakítása és fenntartása. A helyi értékek felismerése és ápolása érdekében kifejtett tevékenységének számos jelével találkozhattunk már a közösségi kártya használatától annak jövedelme felhasználásán át különböző „mikroklímák” komfortérzetének növelése érdekében, a helyi termékek megjelölése, ajánlása kultúrájának kialakításáig.
Az elkövetkező hónapokban az alapítvány új fejezetet készül nyitni a közösségi értékek tudatosítása terén. A kezdeményezést a háromszékiek körében tartott közvélemény-kutatás előzte meg, amely arra igyekezett választ kapni, melyik vállalkozót, milyen terméket vagy szolgáltatást, illetve milyen ismérvek alapján tekintünk helyinek. A felmérés eredményei bizonyos mértékig visszaigazolták eddigi meggyőződéseinket, vásárlói-fogyasztói szokásainkat, indokolt, esetenként káros sztereotípiáinkat. Ugyanakkor rávilágítottak olyan, elsősorban a közösségi lét kultúrájából fakadó hiányosságainkra, amelyek bőven eredeztethetők az előző fél évszázad léleknyomorító, közösségi érzést sivárító célzatú törekvéseiből, és amelyek – ha nem is voltak képesek kiölni belőlünk – alkalmasak eltompítani egészséges közösségi ösztöneinket.
Az elkövetkező hetekben talán alapvetésükben banálisnak ható, de mindenképpen gondolatébresztőnek szánt kérdésfelvetésekkel találkozhatnak különböző nyilvánossági és hirdetési fórumokon. Ne tartsanak tőle, aki elolvassa, nem újabb felmérés potenciális „áldozata”, az viszont előfordulhat, hogy furcsa kíváncsiság ébred benne szomszédja, kedvenc élelmiszere, naponta igénybe vett szolgáltatása iránt. És a többség a „mi közöm nekem ehhez?” vállrándítástól remélhetőleg eljut a „honnan jön, merre tart?” gondolatkezdeményig. És akkor már mindannyian jó úton vagyunk, olyan felfedezések várnak ránk, amelyek nemcsak kíváncsiságunkat elégíthetik ki, hanem a valahová tartozás érzéscsíráját is elültethetik bennünk.
A dolog persze nincs „ingyen”, ám a „fizetség” nem pénzben mérhető. A kezdeményezők további ötleteket, kérdéseket, fokozódó cselekvő bekapcsolódást várnak el a gondolatébresztőnek szánt felvetésekért cserébe. Hiszen önök, mi mindannyian abba a nagy családba tartozunk, amelyet hitünk szerint nem lehet befogadóbban, bizalmasabban megnevezni, mint hogy Mi vagyunk! Mindenekelőtt régi gyökerű vagy újabb keletű háromszékiségünkkel, de növekvő mértékű, egyszerre aggódó és kritikus felelősségérzetünkkel is, hiszen fogyasztói hűségünkkel fokozott odafigyelésre késztethetjük termelőinket, szolgáltatóinkat is.
A kedves olvasó az elkövetkezőkben egyre sűrűbben találkozhat a Mi vagyunk „szlogóval” – miután kitalálói egyszerre szánják szimbólumnak és azonosító logónak. Keressék, vegyék észre, „ízlelgessék”, barátkozzanak vele, gazdagítsák. Általa ugyanis a Háromszéki Közösségi Alapítvány olyan túrára hívja önöket, amelynek csak akkor van varázsa és értelme, ha közösen araszolgatunk. Abban a reményben, hogy útközben egyre több mellettünk élőről vesszük észre, ő is közénk tartozik, és hogy neki is egyre fontosabb lesz közénk tartozni. Mert csak így nőhetünk nagyra, gazdagra és befogadóra.
Érdemes beleborzongani egy kicsit: mennyi mindenre lehetünk képesek együtt…
