Hello, my name is Simona, I’m a little nervous, but I’m very happy to... És így tovább a kiállítást megnyitó hölgy (Simona Abagiu kurátor). Nagyjából, hogy a kiállító (Claudiu Lazăr, „a román művészvilág egyik legfiatalabb meghatározó alkotója”), akárcsak a mesebeli Harap Alb, bejárta saját útját, melynek végén megtisztulva, átalakulva állhat immár a közönség elé.
Bizonyság erre a falakon látható képei, onnan, a fekete falról kezdve érdemes sorra venni a művész alkotásait. Hogy mindezt miért angol nyelven kellett elmondania, arra magyarázattal nem szolgált, remélhetőleg nem azért, mert úgy vélte, Sepsiszentgyörgyön a román beszédet kevesebben értik meg. Merthogy Bukarestből úgy látszik (láttatik?), hogy Székelyföld más ország, és ezt kimondta maga Claudiu Lazăr, ki először járván Sepsiszentgyörgyön, egy nagyon nyitott, élénk művészi szellemű várost talált, hová bármikor szívesen visszatérne. Sőt, meg is értett valamit lényegéből: beszédét azzal zárta, „köszönöm”. Hogy itt lehetett, hogy a Teinben kiállíthatott.
Hát ennyi a különbség a művész és a politikus, meg a politikus által megvezetett jónép között...
