A régiek akár hajnalig is meséltek vagy hallgatták a mesét, aztán lassan ez a szóbeli népi költészet rövidített formában visszaszorult a meséskönyvekbe. A szülők és pedagógusok többsége könyvből olvassa a mesét, a televízióban mesefilmeket közvetítenek.
Ritka gyönyörűség manapság a léleknek, amikor egy vetélkedőn a gyermekek beleülnek a meseszékbe, és csak úgy csordul ki belőlük a szó. Ezt az élő mesemondást kívánja visszalopni gyermekek és felnőttek közé a Budapesten bejegyzett, erdélyi mesemondókkal is bővített Tekergő meseösvény egyesület kis csapata, akik tekergéseik során második alkalommal tértek vissza Sepsiszentgyörgyre.
Pontosabban a helyi Szimpla kávézóba, ahol igazi otthonra találtak, és a sikeres április eleji jótékonysági meseest után – amikor négy gyermek tábori részvételére gyűlt össze perselypénz uzoni és helyi támogatók jóvoltából –, a Szent György Napok műsorfolyamában hívták meg újra felnőtt hallgatóságukat kedd este. A Tekergő mesemondói a táncházmódszer mintájára indították az élőmese-mozgalmat, céljuk, hogy visszaadják a mesét a felnőtteknek, hiszen eredetileg felnőttműfaj volt. Egyik sepsiszentgyörgyi fellépése alkalmával Berecz András Kossuth-díjas ének- és mesemondó fejtette ki lapunknak: „Amikor a nap leszentül és a test már elfáradt, de a lélek még nyújtózna egyet, akkor szólal meg a mese.”
Kedd este Nádasdi Csilla Emese és Bedőházi Beáta mesemondóval, Both Zsuzsa népdalos kíséretével tekergett a hallgatóság a mesebirodalom ösvényein. Ígérték, visszatérnek, és hoznak még a mese kimeríthetetlen kincsesládájából. Mi pedig, kicsik és nagyok hallgatjuk, mert a mese mindenkinek szól, a mese örök.
