Megkaptuk hát az írásbeli intőt Strasbourgból a hazai börtönök állapota miatt, s bár az elmarasztalás kétségtelenül megalapozott, távolról sem olyan húsba vágó, ahogy azt a bukaresti politikusok hónapok óta próbálják velünk elhitetni.
A kiszabható óriás bírságokra hivatkozva próbálták egy téli éjszakán sürgősségi kormányrendeletekkel módosítani a közkegyelmi törvényt és a büntető törvénykönyvet, és erről a példátlan erejű felháborodás láttán sem mondtak le: a parlament most dolgozik azokon a tervezeteken, amelyek célja nem ám a fogvatartottak körülményeinek javítása, hanem a korrupciógyanús vagy már elítélt vezetők helyzetének enyhítése. Erre utal több személyre szabott javaslat, no meg a sürgősség, amellyel a két kérdést tárgyalják. Pedig van idő, fél évet kaptak csak a terv kidolgozására, és nem szabnak például kegyelmezési feltételeket, nem fenyegetnek bírsággal.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságán vajon látják, amit a Dâmboviţa partján nem: hogy akad itt sokkal égetőbb gond is? Kórházainkban még vannak 6–8 ágyas szobák, közös fürdővel a folyosó végén, sok faluban az iskolás gyermekek az udvar végében levő árnyékszékre járnak – esőben, sárban, hóban is –, és kezet mosni sem tudnak. Néhol tiszta ivóvíz sincs, az utakon kiugróan sok a baleset, és lényegesen nagyobbak az autójavítási költségeink, mint a fejlettebb országokban. Mindent elborít a szemét, és ezért már januártól keményen ráfizetünk, de a hulladékfeldolgozók megnyitása ráér... Mert a betegek, falusi gyermekek, balesetben elhunytak, dolgozók ritkán perelnek, ritkábban, mint a kitanult bűnözők, akik a strasbourgi ítéletek nyomán 3–5 ezer eurót nyernek szabadulásuk után. A törvénytisztelő átlagpolgár adóiból, aki évek kitartó munkájával, lemondások árán tudhat ennyit félretenni. Ekkora összegekről a kisnyugdíjasok – akiknek egy ledolgozott élet után választaniuk kell a gyógyszerük vagy az élelmük között – nem is álmodnak. E milliók sanyargatottsága azonban nem fáj a romániai döntéshozóknak.
A hatalom berkeiben más a fontos. A tervek szerint a bűnözőknek nem három, hanem hat napot engednek el havonta a zsúfoltság miatt, és ehhez néhány napot ingyen vagy éjjel végzett munkáért is hozzátehetnek (ha már „tudományos tevékenységgel”, azaz kötetek összemásolásával nem lehet rövidíteni a rabságot). S hát a többi étel, amit a parlament konyháján főznek? Az egyik javaslat enyhítené az első megvesztegetésért járó büntetést – legyünk elnézőek a kezdőkkel –, a másik szerint a kegyelemben részesülőknek nem egy, hanem két év alatt kell visszafizetniük az okozott kárt, de csak, ha rosszindulatúak. A jóindulatúak mondhatják, hogy nem sikerült összeszedni a pénzt, és mosolyogva mehetnek haza luxusvilláikba vagy horgászni Brazíliába...