A Szimplának nevezett romkocsma kiváló hely – állapíthatjuk meg immár abból a szempontból is, hogy a nagyvárosok lepattant, ám annál népszerűbb kocsmakultúráját idéző kertben a frissen épített színpadot is felavatták. Így talán még kiválóbb hely lesz, főleg a csendesebb időszakokban, amikor a bejárat előtti nagyszínpad – mint most hét végén – nem ontja a hangosabbnál hangosabb produkciókat. Egy (csütörtök) estére sikerült a Szent György Napok forgatagába is behozni ezt a helyet, ahol nem csupán az újdonságszámba menő környezet, hanem az Improvíziók 2.2 muzsikája is megadta a mércét.
Ha a hely új, az időben bővülő zenekar – ahogy Kelemen István „Pityu” mondta – bizony már tizenöt éves (ha nem is ebben a felállásban), és olyan szinten műveli a népzenei alapokra épülő improvizációs muzsikát, hogy egy ide betévedő idegen azt kérdezhetné: miért nem a nagyvárosok romkocsmáinak meghívottjai? A zenekar ugyanis – az „alapítóval” Gáspár Csaba (hegedű), Fazakas Albert (cimbalom) és Vitályos Lehel (nagybőgő) muzsikál együtt – sajátos hangzásával bárhol megállná a helyét, hiszen egyike azoknak a bandáknak – s ilyen egyre több van városunkban –, amelyek „értékesítése” nem válna „szégyenünkre”.
Az est érdekes és látványos kísérlete volt, hogy a „fő” hangszerek, a vonósok világát idézve Ramon Grosos festőművész a színpadon, zenére alkotta meg hegedűs-ördögös festményét.
