Kényszerleszállók

2017. április 29., szombat, Kultúra

Az alig magunk mögött hagyott század az emberiség legsötétebb időszakait idézi. Nem mintha korábban (vagy ki tudja, később) nem lettek volna (nem jöhetnének) hasonló borzalmak. Még csak a tömegmészárlás méreteit tekintve sem bizonyos, hogy a történelem folyamán nem volt (nem lesz) hasonló önpusztítás, mint a huszadik században. Mert a diplomatikusan geopolitikának nevezett hatalmi viszonyrendszer mindig megszülte, megszüli az érdekek egymásnak feszülését: a hatalmi harc mozgatórugóját, amely időnként világméretűvé dagasztja az esztelen embertelenséget...


Ám abban mindenképpen egyedülálló (lehet) ama alig magunk mögött hagyott „leghosszabb” század, hogy a nagyhatalmak egymásnak feszülését a kis közösségek, a családok, sőt, az egyének „bőre” alá juttatta. Legyen szó világháborús pusztításról vagy szigorúan ellenőrzött osztályellenségről, az egyszerű, ám önmagukban élhető, tartalmas életpályák, a globális háborúk, az életidegen ideológiák szülte rendszerek súlya alatt mint szalmaszálak törtek ketté. Az élet szentsége, a szabadságba gyökerezett gondolat értéktelenné, sőt, veszélyessé vált.
Puskás Attila mozaikszerűen összeálló családtörténete* ezt a kort idézi. Az erdélyi értelmiségi családnak, amelybe beleszületett, felnőtt, s amelynek polgári értékrendjét mai napig vallja, ráadásul az ide-oda csatolás komplétét is meg kellett élnie. Amikor nem egyik alapvető értékünk, a nemzeti identitás és annak vállalása, hanem az idomulás, az önmagunk (el)árulása jelentette a karrierépítés vagy éppen a túlélés alapszövetét.
A családtörténet két, jellegében is különböző része látszólag külön világot elevenít meg. A háborús körülmények Kolozsvárjának, kicsi magyar világának kissé naiv, mert a szerző életre csodálkozásának időszakát idéző megközelítése és az ötvenes évek kirakatpereinek, a meghurcoltatás, majd a megfigyelés akkor elevenbe vágó, ma már abszurd dokumentumainak felidézése mégis már-már megdöbbentő folyamatossággal egészíti ki egymást. Hiszen ugyanannak a zsarnoki logikának a következményei: a legveszélyesebb a neveltetéséből, szellemi fejlődéséből adódóan értékelvű, szabadon gondolkodó, tehát nem irányítható ember.
S ez bizony a fogyasztói logikára épülő, az alapvető közösségi értékek relativizál(ód)ását „termelő” világfalusi létben is könnyen azonosítható.
Olvassuk tehát bizalommal a Puskás család történetét. Azok is, akik megérték azt a kort, és valamilyen formában – erényeikkel és tévedéseikkel együtt – magukra ismernek, de azok is, akik önmagukat keresik a továbbra is ellentmondásosnak mutatkozó korunk útvesztőiben. Mert az ösvények, amelyek önmagunkban, kis közösségeinkben formálódnak, a lehetőségek és kényszerek kereszttüzében életutakká állnak össze. Senkinek nem lehet közömbös, milyen volt (lesz) ez az út. A közösségnek, amelyből vétettünk, még kevésbé. Ebben a küzdelemben az előttünk járók történetei „talajgyalukként” szolgálhatnak.

* Puskás Attila: Utak és ösvények – Erdélyi magyar sors, Kaláka Könyvek, 2017

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 511
szavazógép
2017-04-29: Kultúra - :

Mesterséges természeti képződmények (Albert Levente és Vargha Mihály kiállítása az Erdélyi Művészeti Központban)

Hogy mi a transzcendens, arra a filozófus, a teológus, a történész, az irodalmár más-más választ ad. A vizuális művésznek talán könnyebb dolga van, mert a konkrét szavakat elkerülve csak sejtet, tapasztalati érzetekre épít, először a sajátjára, amelyet művekben fogalmaz meg, majd a néző érzékenységére, reflexióira hagyatkozik, átadja műveit a szemlélésnek, és ezáltal megidézi a „mű” szellemiségét.
2017-04-29: Kultúra - Váry O. Péter:

OJD 25

Brassóban született, Budapesten él. Ez ideiglenes állapot. Legjobban a Hargitán szeret alkotni, mert ott „olyan a levegő”. Miután mindent vagy legalábbis nagyon sokat elért az írói pályán, most a fiatal tehetségek „oskoláztatásával” foglalkozik. És persze ír is. Verset, prózát, drámát, tanulmányt. Orbán János Dénes (fotó) – OJD – szerda délután az Árkosi Művelődési Központban mesélt negyedszázados írói jubileumán életének alakulásáról.