Ötletes és változatos próbákon gyűjtenek erőt kíváncsi és vállalkozó szellemű gyermekek a sárkány legyőzéséhez az Erzsébet parkban kialakított gyermekvárosban, mely az apróságok számára színvonalas és értelmes időtöltés lehetőségét biztosítja. A Szentgyörgy Tanoda helyszínei olyan feladatok elé állítják a kicsiket, amelyeket ha sikerrel megoldanak, aprócska jutalomban részesülnek, amiért ők maguk dolgoztak meg.
Mindehhez persze be kell jelentkezniük a zenepavilon közelében lévő házikónál, s máris kezdődhet a kreativitást, leleményt igénylő kis erőpróbák teljesítése, igaz, olyan helyszínek is vannak, ahol már a megjelenésért is pont jár. A tanoda különféle helyszíneinek programjait – Kakassarkon forgó aranyvár, GyőzErőde, Vasparipák lovagjai, Cselezde, Sárkány-Kő-Vár, Sárkánytudósarok, Sárkánybarlang – egy-egy civil szervezet működteti önkéntesek segítségével. A Caritas például a GyőzErőde feladatsorát állította össze, Csutka Melinda színesebbnél színesebb próbákat talált ki, rajzolhatnak, szobrászkodhatnak, hogy csak a szokványosabbakat említsük. A sárkány legyőzéséhez szükséges hétféle erőt mérik, magyarázza az ötletgazda, ilyen például az örömerő, alkotóerő, emlékerő stb. – ezekről egyébként részletes tájékoztatást függesztettek ki a fákra is –, s a próbákon résztvevő gyermekek lovaggá is avattathatják magukat. A sárkányt a tó partján pénteken és szombaton öt órakor gyengítették, illetve gyengítik, majd vasárnap reményeik szerint le is győzik, hiszen ez a tanoda fő célkitűzése. A játékos erőpróbák szokatlan feladatok megoldására késztetik a fiatalokat, a szobrászkodást immár évek óta irányító Vetró András képzőművész azt mondja, a mókás munkák létrehozása közben a türelmetlenkedő gyermekek azzal is szembesülnek, hogy tartós és jó munkák készítéséhez „türelem és fenék” egyaránt szükséges, s van, hogy egy-egy szobron akár másfél órát is dolgoznak, így edződnek is. De számára van egy „visszahatás” is, a gyermekek fantáziája és képzelőereje sokszor őt is inspirálja, meséli Vetró András, aki örül annak, hogy negyven év tanítás után, nyugdíjasként sem szakadt el teljesen a kis tanítványoktól.
Van, aki sárkányt körvonalaz ujjbegyre kent festékkel, más pedig tükörre próbálja vázolni önarcképét, szinte mindent lehet a gyermekvárosban, csak akarni kell. A Sárkánytudósarok kutatói minden tudományos tézist ismernek sárkányainkról, nemcsak izomzatát, csontozatát, hanem erejének forrását is, s mindezeket meg is osztják a résztvevőkkel, elvégre Háromszék Vármegye Sárkánykutató Intézetének ez is feladata. A Vasparipák háza táján, ha a lurkók ráunnak a legózásra, párban vezethetnek kis vonatot Papucs András gőzösszakértő irányításával, s ha minden feladat kipipálva, akkor jöhet egy kis lazítás a Sárkánybarlangban. Mely nem rémisztő, hanem nyugtató élmények helyszíne, arról a Rotterdamból hazautazó Müller Henrietta gondoskodik. Itt már nem a teljesítmény, hanem az élmény a fontos, magyarázza, ugyanis olyan audiovizuális installációt alakítottak ki, mely kevésbé szokványos hangulatot teremt, s a résztvevőknek semmi mást nem kell tenniük, csak szemlélni a felvillanó képeket és hallgatni a zenét. Ez egyébként egy kísérlet, olyan program, amely bizonyosan nem szerepel a tanintézmények órarendjében.
S ha netán esik majd az eső, a rendezvények egy része sátor alatt zajlik, másokat próbálnak majd fedett helyre menekíteni. Aki tehát kreativitást és szórakozást akar gyermekek számára – a szomszédságban lévő autókázás, egyéb megszokott színes gagyi helyett –, a szombaton és vasárnap 11 és 17 óra között működő gyermekvárosban jó helyen keresgél, kis lovagokra s megannyi kincsre lel.
