Antal Árpád és Csinta Samu válaszolt a Háromszék kérdéseireA polgármesterjelöltek elképzelései

2008. június 12., csütörtök, Közélet

Kedden délután lezajlott Sepsiszentgyörgy két polgármesterjelöltjének vitája (felvételünk). Mivel lapunknak nem biztosítottak olvasóközönsége nagyságával arányos kérdezési lehetőséget, néhány kérdést külön fogalmaztunk meg a jelölteknek. Ezekre adott válaszaik következnek az alábbiakban, bevezetendő a ,,hivatalos vita" szerkesztett változatát, melyet holnapi lapszámunkban olvashatnak.

— Mindketten megkérdezték a lakosságot, felmérték igényeit. Megválasztásuk esetén a megoldásra váró gondok halmazából melyik megvalósításával kezdik?

Csinta Samu: Nem lehet egyetlen, prioritást élvező gondot kiemelni, én úgy gondolom, néhány dolgot párhuzamosan kell elkezdeni. Persze, hogy meg kell javítani az utakat, járdákat, oda kell figyelni a megyei kórház minél korábbi feljavítására, persze, hogy műemlék épületeinket minél hamarabb megfelelő állapotba kell hozni, a Mihai Viteazul teret rendbe kell tenni, de úgy gondolom, ezek nem önmagukért való célok, hanem egy olyan város, városkép, komplex ígéretcsomag kialakítását szolgálják, amelyet oda lehet majd tenni a befektetők elé, hogy íme, itt van ez a város ezekkel az adottságokkal és ezekkel a perspektívákkal, ide érdemes jönni, érdemes tőkét fektetni.

Antal Árpád: Első lépésként a legfontosabb a vagyonleltár elkészítése, hogy tudjuk, mivel rendelkezünk. Utána a vállalkozókat szeretném segíteni, elsősorban a helyi vállalkozókat, majd az erdélyi és romániai vállalkozókat, és csak ezt követően a magyarországi, a külföldi vállalkozókat, mert az elmúlt tizennyolc évben is megtapasztaltuk, hogy az a biztos, ami a sajátunk. Akkor tudunk fejleszteni, akkor tudjuk segíteni a sportot, a civil szférát, az egyházakat, a művelődést, ha helyi cégeket segítünk. Számításokat végeztem, hogy az önkormányzatnak mekkora telkeket kell adnia, és milyen paramétereket kell meghatároznia azért, hogy az alkalmazottszám jövedelemadója után befolyt összegből megtérüljön a telek ára, amit felajánlott egy beruházónak. Ezt tartom a legfontosabbnak, de párhuzamosan kell előrehaladni. A városok szempontjából a legtöbb pénz a következő években Borbély László minisztériumában lesz. Vannak elkezdett szociális lakások, a minisztérium adott pénzt Sugásfürdő rehabilitációjára, a tervek elkészítésére, de szó van egy új úszómedence és sportcsarnok építéséről, a terelőútról, és folytatjuk a tömbházak hőszigetelését.

— A város életével kapcsolatos, nagyranéző elképzelésekről hallottunk. Miként akarják konkrétan Székelyföld művelődési központjá­vá tenni azt a várost, amelynek szégyenteljesen lerobbant a színházépülete, nincs mozija, nincsenek rangos kiadói?

Antal Árpád: Kicsit merész kijelentés, hogy egyik napról a másikra Sepsiszentgyörgyöt kulturális fővárossá varázsoljuk. Tény viszont, hogy a színház finanszírozását részben átvállalja a megyei önkormányzat, erről Tamás Sándor tanácselnökkel még jelöltkorában megegyeztünk. Ami nem azt jelenti, hogy a színház kevesebb pénzt kap majd, hanem tehermentesíti bizonyos értelemben a városi költségvetést. Azt szeretném, hogy a színház még több pénzt kapjon, a Székely Nemzeti Múzeum, a Háromszék Táncegyüttes, és hosszú az intézmények sora, megerősödnének. A gazdasági fejlődés, a sok munkahely teremtése azzal is jár, hogy esetleg máshonnan ideköltöznek emberek. Akkor tudjuk a Brassóban élő több mint ötvenezer magyart Szentgyörgyre vonzani, ha itt befogadó magyar kulturális világot teremtünk. Minden mindennel összefügg, elsősorban a gazdaságot kell megerősítenünk, többet áldozni a művelődésre, kultúrára, de okosan felépítve, partnerségben, hogy ne az egyik önkormányzatot nyomorítsuk meg. Úgy érzem, ilyen értelemben is előnyben vagyok, hisz Tamás Sándorral közösen, együtt gondolkodva, tervezve ezt meg tudjuk valósítani.

Csinta Samu: A meglévő kulturális intézmények megfelelő bázist jelentenek ahhoz, hogy ne csak ábránd maradjon Sepsiszentgyörgy kulturális reneszánsza. A Tamási Áron Színház, a Háromszék Táncegyüttes, a megyei könyvtár, a Székely Nemzeti Múzeum, a fotósmozgalom, a művészek meglehetősen nagy tábora, mind-mind olyan kulturális értéket és kapcsolati tőkét jelentenek, melyek révén, belátható időn belül tekintélyes kulturális pezsgést lehet itt véghezvinni. Ehhez természetesen előbb meg kell nyerni, érdekeltté kell tenni a művésztársadalmat. Hogy aztán ezt egy általános nagy összművészeti fesztivállá összegyúrva kell-e kamatoztatni, vagy esetleg művészeti ágakra lebontva, azt természetesen megint a szakmával, a művészekkel egyeztetve kell meghatározni. Úgy gondolom, hogy Sepsiszentgyörgynek emberállományban és intézményállományban egyaránt a létező legjobb adottságai vannak az egész vidéken, eddig viszont ez a társadalom nem számított partnerként a városvezetés szemében. Ebben szeretnénk gyökeres változást biztosítani.

— Mit értenek konkrétan azalatt, hogy támogatják a teljesítménysportot illetve a szabadidősportot?

Csinta Samu: Számomra a városmarketing legfontosabb, s talán legkönnyebben, legkisebb pénzbefektetéssel megvalósítható eszköze éppen a művészet és a sport. A sport hihetetlen közösségi összekovácsoló erőt tud képezni, olyan közösségi sikerek forrása, amelyek révén tényleg fejlődhet a közösségi öntudat. Tudom, hogy hova tartozom, büszke vagyok magamra, büszke vagyok a városra — ezt az érzést ez biztosíthatja. A sepsiszentgyörgyi versenysport nagyon konjunkturális dolog. Az elmúlt évben volt egy nagyon jó kosárlabdacsapatunk, mert úgy alakult, mert néhány ember és az önkormányzat is fontosnak tartotta, hogy ebbe beletegye a pénzt. Megvan az eredmény, ugyanakkor más sportágak háttérbe szorultak. Csakhogy a minőségi csapatoknak csupán a jéghegy csúcsát kell jelenteniük, a piramis további része hiányzik Sepsiszentgyörgyön. A iskolások számára a sportolás mint lehetőség az érettséginél gyakorlatilag megfeneklik, nem biztosított az az átjárás, ami az ifjúsági korból éppen kiöregedett, de a felnőttkorba még be nem ért fiatalok számára kötelező. És ez lenne az átjárás a minőségi sport és a szabadidősport között is, természetesen mindenkiből nem lehet versenysportoló. A szabadidősport azt a fajta korszerű, modern grundjellegnek a visszaállítását és körülmények biztosítását jeleni, ahová a gyermekeinket kiengedhetjük, ahová jó szívvel mennek, amihez nem kell a szülőnek kifosztania pénztárcáját, hanem egyfajta szolgáltatás lehet az önkormányzat részéről annak a feltételrendszernek a megteremtése, amely révén a kölykök nem a parkban rohangálnak biciklijeikkel, felütve a kismamákat, nem önmagukat és az autósokat veszélyeztetve kell kikapcsolódniuk. Minifocipályákra, kosárpályákra, a városból kivezető bicikliutakra van szükség, és külön világot kell teremteni az extrémsportosoknak.

Antal Árpád: Teljesítménysportról beszélhetünk a kosárlabdacsapatnál, a helyi futsalcsapatnál, és számomra fontos, mert székely nemzeti sportnak tartom: a hokicsapat újra beindítása. Tény, és ezzel szembe kell néznünk, bár nagyon sok a focirajongó, egy Szentgyörgy nagyságú város soha nem fog megbírni egy A-ligás, nagy focicsapatot. Kisebb sportágakban kell gondolkodnunk, a kosárlabdát kell megtartani, hisz az már sikertörténet, a teremfocit és a hokit kell megerősíteni. A szabadidősportnál esélyt kell teremteni, hogy azok a fiatalok, akik szabad idejüket a füstös kocsmákban töltik, inkább a sportpályákat válasszák. Egyelőre nagyon gyenge a kínálat, de van kormányprogram, vannak EU-s pályázati lehetőségek, és ki is szemeltem néhány helyszínt, ahová sportbázisokat lehetne építeni. Nyilvánvaló, hogy legalább három sportkomplexumot kell létrehozni az elkövetkező években Sepsiszentgyörgyön, és még egyet Sugásfürdőn, hogy a fiatalok igényét ki tudjuk elégíteni. Szembesültem azzal is, hogy az iskolák melletti sportpályák a nap kétharmadában üresen állnak, miközben a gyerekek az utcán fociznak az autók közt. Beszéltem a főtanfelügyelő asszonnyal, van lehetőség, és ahogy a decentralizációs folyamat még közelebb hozza az iskolákat az önkormányzathoz, be tudjuk azt vezetni, hogy a tömbházak lakói használhassák az iskolai sportpályákat.

— Milyen szerepet szánnak polgármesterként a helyi sajtónak? Elfogadják-e a lakosság és a végrehajtó szféra közötti közvetítő, ellenőrző szerepét?

Antal Árpád: Mindig azt mondtam, hogy a sajtó fő szerepe a politikum ellenőrzése, függetlenül attól, hogy önkormányzatokról vagy a nagypolitikáról beszélünk. Ezt teljes mértékben elfogadom, és eddig is bebizonyítottam, hogy azoknál a sajtóorgánumoknál, amelyekhez valamilyen szinten közöm van, nem az volt a lényeg, hogy bábukat alkalmazzunk, hanem profikat, és nem hiszem, hogy az akaratomat vagy a véleményemet ráerőszakoltam volna bármilyen sajtóorgánumra. Egy politikus, egy önkormányzati vezető nagyon sokszor eredményesebb, ha van egy kis ellenőrzés, akár egy kis kényszer.

Csinta Samu: Nem akarom és nem fogom megtagadni azt, hogy én újságíró vagyok, ezért a kommunikáció fontosságát, mindenekfelettiségét mindig is vallani fogom. A sajtóra szükség van, és természetesen törekedni kell arra, hogy a sajtó érezze a partnerséget, hogy viszont is elvárhassa az önkormányzat a korrektséget, a segítő kritikát. Ugyanakkor egy önkormányzatnak meg kell találnia a módját, hogy saját üzeneteit is eljuttassa a polgárokhoz. Terveim közt szerepel egy önkormányzati lap létesítése, rendszeresítése, amit ingyenesen megkap minden polgár. Joga van tudni, mi zajlik a városházán, mit, mire, miért költünk. Az önkormányzatnak érdeke lesz, hogy minél több megvalósításról szerezzen tudomást a választópolgár.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 498
szavazógép
2008-06-12: Család - x:

Hozzászólás (Postaláda)

Szomorúság és fájó érzés töltött el Bende Zoltán cikke (Gyermeknap, Háromszék, 2008. május 31.) elolvasása után. Már a kis- és nagycsoportosok között is dúl a békétlenség, mégpedig a játék miatt, az öröm és felszabadulás helyett. Még jobban meglepett az óvónők, utánuk a szülők tanácstalansága az előállt helyzetben.
2008-06-12: Világfigyelő - x:

Veszélyben a Selye János Egyetem?

A szlovák oktatási miniszter ,,nyugodtan hátradőlhet székében, nem kell semmit sem tennie a Selye János Egyetem tönkretételéért, megtesszük helyette mi magunk" ― mondta az Új Szó szlovákiai lapnak Albert Sándor, a Révkomáromban 2004-től működő egyetlen önálló szlovákiai magyar egyetem rektora, aki az előállt helyzetre utalva Széchenyi szavaira emlékeztetett: A magyarok mindenkori s most is legnagyobb ellensége ― a magyar.