— Mindketten megkérdezték a lakosságot, felmérték igényeit. Megválasztásuk esetén a megoldásra váró gondok halmazából melyik megvalósításával kezdik?

Csinta Samu: Nem lehet egyetlen, prioritást élvező gondot kiemelni, én úgy gondolom, néhány dolgot párhuzamosan kell elkezdeni. Persze, hogy meg kell javítani az utakat, járdákat, oda kell figyelni a megyei kórház minél korábbi feljavítására, persze, hogy műemlék épületeinket minél hamarabb megfelelő állapotba kell hozni, a Mihai Viteazul teret rendbe kell tenni, de úgy gondolom, ezek nem önmagukért való célok, hanem egy olyan város, városkép, komplex ígéretcsomag kialakítását szolgálják, amelyet oda lehet majd tenni a befektetők elé, hogy íme, itt van ez a város ezekkel az adottságokkal és ezekkel a perspektívákkal, ide érdemes jönni, érdemes tőkét fektetni.

Antal Árpád: Első lépésként a legfontosabb a vagyonleltár elkészítése, hogy tudjuk, mivel rendelkezünk. Utána a vállalkozókat szeretném segíteni, elsősorban a helyi vállalkozókat, majd az erdélyi és romániai vállalkozókat, és csak ezt követően a magyarországi, a külföldi vállalkozókat, mert az elmúlt tizennyolc évben is megtapasztaltuk, hogy az a biztos, ami a sajátunk. Akkor tudunk fejleszteni, akkor tudjuk segíteni a sportot, a civil szférát, az egyházakat, a művelődést, ha helyi cégeket segítünk. Számításokat végeztem, hogy az önkormányzatnak mekkora telkeket kell adnia, és milyen paramétereket kell meghatároznia azért, hogy az alkalmazottszám jövedelemadója után befolyt összegből megtérüljön a telek ára, amit felajánlott egy beruházónak. Ezt tartom a legfontosabbnak, de párhuzamosan kell előrehaladni. A városok szempontjából a legtöbb pénz a következő években Borbély László minisztériumában lesz. Vannak elkezdett szociális lakások, a minisztérium adott pénzt Sugásfürdő rehabilitációjára, a tervek elkészítésére, de szó van egy új úszómedence és sportcsarnok építéséről, a terelőútról, és folytatjuk a tömbházak hőszigetelését.

— A város életével kapcsolatos, nagyranéző elképzelésekről hallottunk. Miként akarják konkrétan Székelyföld művelődési központjá­vá tenni azt a várost, amelynek szégyenteljesen lerobbant a színházépülete, nincs mozija, nincsenek rangos kiadói?

Antal Árpád: Kicsit merész kijelentés, hogy egyik napról a másikra Sepsiszentgyörgyöt kulturális fővárossá varázsoljuk. Tény viszont, hogy a színház finanszírozását részben átvállalja a megyei önkormányzat, erről Tamás Sándor tanácselnökkel még jelöltkorában megegyeztünk. Ami nem azt jelenti, hogy a színház kevesebb pénzt kap majd, hanem tehermentesíti bizonyos értelemben a városi költségvetést. Azt szeretném, hogy a színház még több pénzt kapjon, a Székely Nemzeti Múzeum, a Háromszék Táncegyüttes, és hosszú az intézmények sora, megerősödnének. A gazdasági fejlődés, a sok munkahely teremtése azzal is jár, hogy esetleg máshonnan ideköltöznek emberek. Akkor tudjuk a Brassóban élő több mint ötvenezer magyart Szentgyörgyre vonzani, ha itt befogadó magyar kulturális világot teremtünk. Minden mindennel összefügg, elsősorban a gazdaságot kell megerősítenünk, többet áldozni a művelődésre, kultúrára, de okosan felépítve, partnerségben, hogy ne az egyik önkormányzatot nyomorítsuk meg. Úgy érzem, ilyen értelemben is előnyben vagyok, hisz Tamás Sándorral közösen, együtt gondolkodva, tervezve ezt meg tudjuk valósítani.

Csinta Samu: A meglévő kulturális intézmények megfelelő bázist jelentenek ahhoz, hogy ne csak ábránd maradjon Sepsiszentgyörgy kulturális reneszánsza. A Tamási Áron Színház, a Háromszék Táncegyüttes, a megyei könyvtár, a Székely Nemzeti Múzeum, a fotósmozgalom, a művészek meglehetősen nagy tábora, mind-mind olyan kulturális értéket és kapcsolati tőkét jelentenek, melyek révén, belátható időn belül tekintélyes kulturális pezsgést lehet itt véghezvinni. Ehhez természetesen előbb meg kell nyerni, érdekeltté kell tenni a művésztársadalmat. Hogy aztán ezt egy általános nagy összművészeti fesztivállá összegyúrva kell-e kamatoztatni, vagy esetleg művészeti ágakra lebontva, azt természetesen megint a szakmával, a művészekkel egyeztetve kell meghatározni. Úgy gondolom, hogy Sepsiszentgyörgynek emberállományban és intézményállományban egyaránt a létező legjobb adottságai vannak az egész vidéken, eddig viszont ez a társadalom nem számított partnerként a városvezetés szemében. Ebben szeretnénk gyökeres változást biztosítani.

— Mit értenek konkrétan azalatt, hogy támogatják a teljesítménysportot illetve a szabadidősportot?

Csinta Samu: Számomra a városmarketing legfontosabb, s talán legkönnyebben, legkisebb pénzbefektetéssel megvalósítható eszköze éppen a művészet és a sport. A sport hihetetlen közösségi összekovácsoló erőt tud képezni, olyan közösségi sikerek forrása, amelyek révén tényleg fejlődhet a közösségi öntudat. Tudom, hogy hova tartozom, büszke vagyok magamra, büszke vagyok a városra — ezt az érzést ez biztosíthatja. A sepsiszentgyörgyi versenysport nagyon konjunkturális dolog. Az elmúlt évben volt egy nagyon jó kosárlabdacsapatunk, mert úgy alakult, mert néhány ember és az önkormányzat is fontosnak tartotta, hogy ebbe beletegye a pénzt. Megvan az eredmény, ugyanakkor más sportágak háttérbe szorultak. Csakhogy a minőségi csapatoknak csupán a jéghegy csúcsát kell jelenteniük, a piramis további része hiányzik Sepsiszentgyörgyön. A iskolások számára a sportolás mint lehetőség az érettséginél gyakorlatilag megfeneklik, nem biztosított az az átjárás, ami az ifjúsági korból éppen kiöregedett, de a felnőttkorba még be nem ért fiatalok számára kötelező. És ez lenne az átjárás a minőségi sport és a szabadidősport között is, természetesen mindenkiből nem lehet versenysportoló. A szabadidősport azt a fajta korszerű, modern grundjellegnek a visszaállítását és körülmények biztosítását jeleni, ahová a gyermekeinket kiengedhetjük, ahová jó szívvel mennek, amihez nem kell a szülőnek kifosztania pénztárcáját, hanem egyfajta szolgáltatás lehet az önkormányzat részéről annak a feltételrendszernek a megteremtése, amely révén a kölykök nem a parkban rohangálnak biciklijeikkel, felütve a kismamákat, nem önmagukat és az autósokat veszélyeztetve kell kikapcsolódniuk. Minifocipályákra, kosárpályákra, a városból kivezető bicikliutakra van szükség, és külön világot kell teremteni az extrémsportosoknak.

Antal Árpád: Teljesítménysportról beszélhetünk a kosárlabdacsapatnál, a helyi futsalcsapatnál, és számomra fontos, mert székely nemzeti sportnak tartom: a hokicsapat újra beindítása. Tény, és ezzel szembe kell néznünk, bár nagyon sok a focirajongó, egy Szentgyörgy nagyságú város soha nem fog megbírni egy A-ligás, nagy focicsapatot. Kisebb sportágakban kell gondolkodnunk, a kosárlabdát kell megtartani, hisz az már sikertörténet, a teremfocit és a hokit kell megerősíteni. A szabadidősportnál esélyt kell teremteni, hogy azok a fiatalok, akik szabad idejüket a füstös kocsmákban töltik, inkább a sportpályákat válasszák. Egyelőre nagyon gyenge a kínálat, de van kormányprogram, vannak EU-s pályázati lehetőségek, és ki is szemeltem néhány helyszínt, ahová sportbázisokat lehetne építeni. Nyilvánvaló, hogy legalább három sportkomplexumot kell létrehozni az elkövetkező években Sepsiszentgyörgyön, és még egyet Sugásfürdőn, hogy a fiatalok igényét ki tudjuk elégíteni. Szembesültem azzal is, hogy az iskolák melletti sportpályák a nap kétharmadában üresen állnak, miközben a gyerekek az utcán fociznak az autók közt. Beszéltem a főtanfelügyelő asszonnyal, van lehetőség, és ahogy a decentralizációs folyamat még közelebb hozza az iskolákat az önkormányzathoz, be tudjuk azt vezetni, hogy a tömbházak lakói használhassák az iskolai sportpályákat.

— Milyen szerepet szánnak polgármesterként a helyi sajtónak? Elfogadják-e a lakosság és a végrehajtó szféra közötti közvetítő, ellenőrző szerepét?

Antal Árpád: Mindig azt mondtam, hogy a sajtó fő szerepe a politikum ellenőrzése, függetlenül attól, hogy önkormányzatokról vagy a nagypolitikáról beszélünk. Ezt teljes mértékben elfogadom, és eddig is bebizonyítottam, hogy azoknál a sajtóorgánumoknál, amelyekhez valamilyen szinten közöm van, nem az volt a lényeg, hogy bábukat alkalmazzunk, hanem profikat, és nem hiszem, hogy az akaratomat vagy a véleményemet ráerőszakoltam volna bármilyen sajtóorgánumra. Egy politikus, egy önkormányzati vezető nagyon sokszor eredményesebb, ha van egy kis ellenőrzés, akár egy kis kényszer.

Csinta Samu: Nem akarom és nem fogom megtagadni azt, hogy én újságíró vagyok, ezért a kommunikáció fontosságát, mindenekfelettiségét mindig is vallani fogom. A sajtóra szükség van, és természetesen törekedni kell arra, hogy a sajtó érezze a partnerséget, hogy viszont is elvárhassa az önkormányzat a korrektséget, a segítő kritikát. Ugyanakkor egy önkormányzatnak meg kell találnia a módját, hogy saját üzeneteit is eljuttassa a polgárokhoz. Terveim közt szerepel egy önkormányzati lap létesítése, rendszeresítése, amit ingyenesen megkap minden polgár. Joga van tudni, mi zajlik a városházán, mit, mire, miért költünk. Az önkormányzatnak érdeke lesz, hogy minél több megvalósításról szerezzen tudomást a választópolgár.