Ami változik
Tervek szerint a legfontosabb változás, hogy az egyén helyett a család, vagy inkább a háztartás (mert nem a klasszikus családot, hanem az egy háztartásban élő személyek közösségét veszik alapul) lesz az adóalany. A globális adó minden, a háztartásban megvalósított jövedelemre érvényes. Nem egységes, 16 százalékos jövedelemadóval, hanem úgynevezett sávos, jövedelemfüggő adókulccsal számolnak, amely alacsony jövedelmeknél (a fáma kétezer lejes plafonról beszél) akár nulla is lehet (adómentes). Bevezetnének egy sor adókedvezményt, például a gyermekek száma után, bizonyos költségekre, ami leírható lenne az adóalapból. Ugyanakkor átalakítanák az egész járulékrendszert, vagyis a munkaadók és munkavállalók által jelenleg fizetett társadalombiztosítási, egészségügyi, munkanélküliségi és egyéb járulékok más arányban ugyan, de az adóalanyt terhelnék. Az elképzelés szerint a rendszer működéséhez 35 ezer adótanácsadóra lesz szükség, ők „tanítják” meg, illetve felügyelik az adóbevallást. A kiszivárgott hírek szerint a rendszer már 2018-ban működne, vagyis az első adóbevallásokra 2019 májusában kerülne sor.
Az adóalany
A tervezett átalakítás szerint egy háztartás alatt nem feltétlen egy családot vagy rokonokat értenének, hanem olyan személyek csoportját, akik együtt élnek, s saját felelősségükre vállalják, hogy közös bevételekkel, illetve vagyonnal regisztrálják őket az adóhivatalnál. Így a szülők és gyermekek mellett akár a családdal élő nagyszülők is részét képezhetik a pénzügyi értelemben vett háztartásnak, de azt egyetlen személy is alkothatja. Sőt, ahhoz, hogy valaki egy háztartás részét képezze, arra sem lesz szükség, hogy állandó lakhelye szerint az adott lakásban éljen, és egy lakásban lehetőség lesz akár több pénzügyi háztartás bejelentésére is.
Hogyan számolnak majd?
Az elképzelés szerint a háztartás közös jövedelmi kosarába bekerülne a munkahellyel rendelkező tagok fizetése (ez már nem tartalmazná a társadalombiztosítási illetékeket, amelyeket a munkaadó fizetne a munkavállaló költségére), a tulajdonban levő kiadott ingatlanok, lakások utáni bevételek, az esetleges egyéb bevételek, a kamatbevételek és az adásvételi szerződésekből származó bevételek. Kivételt képeznének a háztáji gazdaságok bevételei, az orvosok, informatikusok, illetve kutatók fizetése, valamint a részvényekből származó osztalékok.
Az így létrejött adóalapból levonnák az adókedvezményeket. Ha az adózandó összeg nagyobb, mint havi bruttó 2 ezer lej (ez a javasolt plafon, amit emlegetnek), akkor az adókulcs 10 százalékos, amennyiben kisebb, a háztartás adómentes lesz. Érdekes elképzelés, hogy az adókedvezmények igénybevételéhez szükség lesz az illető szolgáltatásokra kapott nyugtákra.
Számítások szerint egyébként kétségtelen, hogy az alacsonyabb adókulcs több pénzt hagy az alkalmazottak zsebében, ám a következő évben két részletben törlesztendő adóra félre kell tenni a pénzt.
Járulékfizetés
Egyes kiszivárgott információk szerint az új adózási rendszer szociális hozzájárulásainak költsége teljes mértékben az alkalmazottra hárulna, de azt továbbra is a munkaadó fizetné be. Ez azt jelentheti, hogy eltörölhetik a munkaadó által az alkalmazott után fizetendő járulékokat (jelenleg 15,8 százalék társadalombiztosítási hozzájárulást, 5,5 százalék egészségügyi hozzájárulást és 0,5 százalékos munkanélküliségi járulékot fizet a munkaadó), és 35 százalékos szociális hozzájárulást határoznának meg a munkavállalónak, aki jelenleg csupán 10,5 százalékos társadalombiztosítási, 5,5 százalékos egészségügyi és 0,5 százalékos munkanélküliségi hozzájárulást fizet.
Kormányérvek
A pénzügyminiszter szerint a háztartásokra kivetett adó bevezetése azért lenne jó, mert az adózás kiterjedne egy háztartás minden jövedelmére, nem csak a munkaszerződésekre. Viorel Ștefan szerint Romániában 360 ezer olyan részmunkaidős szerződés van, amely nagyon kis összegekre szól, egy személy egyetlen bevételi forrásának számít, és képtelenség belőle megélni, tehát más, nem adózott jövedelmük is van. Ezt kívánják kifehéríteni.
Ugyanakkor csökkenteni kívánják a kiskeresetűek terheit, illetve – a kedvezmények révén – a gyermekeket nevelő szülők hozzájárulását. A kormány tagjainak nyilatkozataiban főként az oktatásra (például egyetemi költségek) és egészségügyi kiadásokra (fakultatív egészségügyi vizsgálatok), lakásfelújításra, biztosításra költött összegek leírhatóságáról hallani. Ugyanakkor a gyermekek után járó adókedvezményeket és juttatásokat is bevezetnék.
Kétkedők
A kétkedők szerint egy ilyen mértékű adóreformot nem lehet ennyire gyorsan bevezetni. Ráadásul a kiszivár(o)g(tat)ott információk azt vetítik előre, hogy mind az államnak, mind a háztartást „vezető” egyénnek rendkívül nehéz dolga lesz a bonyolult rendszer megismerésében. Egyes elemzők egyenesen horrorisztikusnak nevezik az elképzelések gyakorlatba ültetését. A kormány érvét, hogy Franciaországban és az Egyesült Államokban is hasonló rendszer működik, a kétkedők szintén elutasítják, hiszen ott éppen most jönnek rá, hogy sokkal egyszerűbb és átláthatóbb a személyi jövedelemadók rendszere. Egy bonyolult, merőben új rendszer bevezetésének költségei rendkívül magasak, nem beszélve a működtetéséről, és ezt nem csupán pénzben, hanem a rendszert kiszolgáló infrastrukturális feltételek megteremtésében is kell mérni – vélik az elemzők.
Nem csoda hát, ha egyesek azt is megfogalmazzák, hogy az új elképzelések nem is valósíthatóak meg. Lega­lábbis nem itt és nem most.