Ez a törpe növésű, gyepjeinket olykor szőnyegszerűen ellepő növény valósággal derűssé, vidámmá teszi környezetünket, a városi zöldellő udvarok talán leggyakoribb színfoltja. A százszorszép (Bellis perennis) virágalkatára utalva, a fészkesek (Asteraceae, régebben Compositae) családjába tartozik, külső virágkörének nyelves, fehér szirmú és belső, csöves, sárga virágaival. Lapátszerű levelei 1–6 cm hosszúak, levélrózsát képeznek. Virágait csak napsütésben tárja ki, esős, borús időben a külső, nyelves virágai ráborulnak a sárga hímnős virágokra. Kora tavasztól késő őszig folyamatosan virágzanak, olykor még télen is találunk virágzó százszorszépet.
Az eddig bemutatott növényekhez hasonlóan, a mogyoró ízére emlékeztető levelei és virágzata fogyasztható, ez utóbbi ételek díszítésére is felhasználható. Leveleit zöldsaláták fűszerezésére és apróra összevágva (esetleg más levelekkel) túróba keverhetjük, vajas kenyérre szórva különleges ízt ad élelmünknek.
Zöldfűszeres túró készítése (két személyre): 250 g sovány túró, 50 g joghurt, egy teáskanál olaj, só, fekete bors, egy maréknyi friss levél (egyébként nemcsak a százszorszép levele használható, hanem az eddig bemutatott növényeké is) és fészekvirágzat. A túrót keverjük össze a joghurttal és az olajjal, ízesítsük sóval és fekete borssal, a lemosott, megszárított levelet vágjuk apróra, majd keverjük a túróhoz. Díszíthetjük a százszorszép virágával.
