Ez a törpe növésű, gyepjeinket olykor szőnyegszerűen ellepő növény valósággal derűssé, vidámmá teszi környezetünket, a városi zöldellő udvarok talán leggyakoribb színfoltja. A százszorszép (Bellis perennis) virágalkatára utalva, a fészkesek (Asteraceae, régebben Compositae) családjába tartozik, külső virágkörének nyelves, fehér szirmú és belső, csöves, sárga virágaival. Lapátszerű levelei 1–6 cm hosszúak, levélrózsát képeznek. Virágait csak napsütésben tárja ki, esős, borús időben a külső, nyelves virágai ráborulnak a sárga hímnős virágokra. Kora tavasztól késő őszig folyamatosan virágzanak, olykor még télen is találunk virágzó százszorszépet.

Háromszék vármegye Székháza (a későbbi Vármegyeház, ma a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár) az 1829-ben megkezdett és kisebb-nagyobb megszakításokkal majdnem két évtizedig tartó építési, kivitelezési munkálatai után egészen az 1876-os kiegyezésig, a vármegyerendszer bevezetéséig nem szenvedett különösebb átalakításokat, bővítéseket. Üléstermének – a mai Gábor Áron Terem – akkori belső berendezésére csak abból következtethetünk, hogy az 1880-as évek közepétől megkezdett apró átalakítások, szépítések mit céloztak meg.