Kovács András Ferenc: Sárkány apó

2017. május 6., szombat, Kiscimbora

Vénhedt sárkány vagyok én,
hej, az idő halad:
Mesevilág küldi már
kicsiny nyugdíjamat.

Csak újságot olvasok,
s vakarom a hátam:
istenuccse, soha még
tüzet nem okádtam.

Nem raboltam sohasem
királylányt, se kincset:
csak a szemétdombról egy
kopott rézkilincset.

Az se volt jó semmire,
le is nyeltem nyomban:
azóta itt csikorog
gyűszűnyi gyomromban.

Nem is eszem egyebet,
csakis tejbekását:
az enyhíti a kilincs
veszett vicsorgását.

Másképp vígan élek én:
a kilincs sem számít,
ha fáradt lábam alá
bedugom a sámlit…

Vígabb sárkányt magamnál
még sohase láttam:
csak újságot olvasok,
s vakarom a hátam.

De volna egy bánatom:
bár Sárkány a nevem,
mért van nekem mégiscsak
egyetlenegy fejem?

Hozzászólások

Megosztás: Cikk megjelenési időpontja: 2017-05-06 00:00 Cikk megjelenítése: 3221 Olvasóink értékelése: 0.04 Szavazatok száma: 27

Az ön értékelése:

Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Szavazás

Előző írásunk

2017-05-06: Kiscimbora - :

Benedek Elek: Az ikrek

Nem tudom, kinek higgyek, mert az egyik azt mondja, hogy Székelykő várát az óriások építették, a másik meg azt, hogy Thoroczkai Vendel vajda őkigyelme, ennek előtte hatszáz esztendővel. Akkor, mikor jöttek a tatárok. Már akárki építette, a tatárjáráskor Thoroczkai Vendel uramé volt a vár, mely a magas hegy tetejéről büszkén nézett le Torockószentgyörgyre.

Következő írásunk

2017-05-06: Kiscimbora - :

Így megy, amikor ostobának neveznek (Lett népmese)

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazda, akinek három fia volt: két okos, egy ostoba. Az idősebbeket – azokat az okosakat – kitaníttatta fazekasoknak, de az ostobát otthon tartotta, mert az semmilyen munkára nem volt alkalmas. De az ostoba otthon sem sokat dolgozott, többnyire csak a kemencepadkán heverészett.