Akkor fejeztem be egy képemet, amikor számomra teljesen idegenné válik, önálló életet kezd élni – magyarázta kiállításának tegnapi megnyitóján Kiss László festőművész a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMÜK).
Az 1941-ben Székelykeresztúron született Kiss László életpályáját Vécsi Nagy Zoltán ismertette, kiemelve, az eredeti művek jelenlétében kivételes élmény az alkotóval beszélgetni. A festőművész feleségével (Gödri Klára a „városépítő” Gödri Ferenc polgármester egyik unokája) 1985-ben egy osztrák út alkalmával szökött meg az országból, előbb Németországban élt, most az osztrák–magyar határ mentén alkot. Absztrakt munkáiról, művészi hitvallásáról Kiss László mesélt, miközben azt vallja, „csináld magad és ne magyarázd”. Képei tartalmi szempontból is nagyon vegyesek, nem tudja megmondani, festményei hol helyezkednek el az aktualitásban, mit akar és ki ez a művész, de azt tudja, hogy nem óhajt együtt úszni az árral, miként művészeti áramlatokat sem kíván felületesen utánozni, viszont egy dologra törekszik: a hatásra. Ha ez sikerül, én mentem magamat, önök a művészek, mert önök töltik meg tartalommal a képeket, tette hozzá, megjegyezve, ha egy pillanat alatt nem látom a kép összességét, az nem működik. Egyidejűség, lehetetlen, teremtés, mások mellett ezek a fogalmak érdeklik, „olyasmivel foglalkozom, ami megteremti saját magát”. A kiállításmegnyitó hangulatát az Impro-Víziók 2.1 zenekar fokozta, a képekhez illő, korszerűt és hagyományosságot ötvöző muzsikájával.