1. Nem is állunk annyira tanácstalanul, mint egy kicsike falu, kétségbeesésre semmi ok, hiszen a görög atomista filozófus i. e. 370–460 között élt, több mint 90 évet, megállapíthatjuk, nemcsak az atomokkal kapcsolatos meglátásai korszakalkotóak, hanem behatóan foglalkozott a női nemmel is.
2. A nagy fejlődésünket hangoztatók szégyellhetik magukat, azóta lényegében egy helyben topogunk, mert azzal aztán igazán nincs mit dicsekedni, hogy a fejlődés mai fokán a férfiak zöme nem a női nemet, hanem a női igent részesíti előnyben, vagy hogy a pénz olvasva, az asszony verve jó. Az pedig a jéghegy alja, hogy a feleség főnyeremény, meg is ütöttem. Az embernek megáll az esze.
3. Bizonyítottnak tekinthető, hogy amióta az embernek – beleértve természetesen a nőket is – viszket a marka, azóta a pénz egyfolytában belekotnyeleskedik a szerelembe is.
Kik után futottak üknagyanyáink idején a nők? Később választ kapunk erre is, de ma olykor, aki retikült lop, az után. Tolsztoj regényhőse képes volt szerelmét, szerelmesét, aki várta, hogy térjen haza a háborúból, habozás nélkül otthagyni egy dúsgazdag lányért. Aki ráadásul csúnya is volt, semmi szép nem volt rajta a szemén kívül. Ha valaki azt hiszi, hogy ezt Tolsztoj csak gonoszságból írta, hogy fájdalmat okozzon az olvasónak, hogy könnyezzenek a gyengébb idegzetű-lelkületű hölgyek és urak, az téved. Tolsztoj azért írta, mert meg akarta mutatni, milyen az ember valójában, nem azt, hogy milyennek szeretnénk látni. Magunkat. Lépjünk el a tükör előtt, pillantsunk bele, majd jövet ismételjük meg, és csodálkozzunk, milyen ismerős alak.
Rovásírások korlátozottan állnak rendelkezésünkre, a szerelemmel kapcsolatban aligha fedezhetünk fel nagy újdonságot régi korokból. Olyan a szerelem, mint háromezer évvel ezelőtt, nagyjából olyanok vagyunk mi is, csak ma több a lúdtalpas ember, mint akkorjában. Minden hájjal megkent időket élünk, a limonádé mesterséges aromákat, a bútorápoló szer valódi citromot tartalmaz. A pokolba is elmegyünk, csak megfizessenek. Az sem újdonság, hogy az okos ember más feleségén tanul. Ilyen esetben jó tudni, nem a ruha, a megruházás teszi az embert. Nős ember is lehet boldog, csak a felesége rá ne jöjjön. Napóleon rájött: „A szerelem fölött csak futással lehet győzedelmeskedni.”
Hétköznapi tudásunknak sok minden nem a része, ha azt tekintjük költészetnek, ami nem ér el a lap széléig. A költőkre és a humoristákra azért figyeljünk, tán ők tudják legjobban, kit szeretnek a nők. Vasztjájána sorai világosak: „aki kezd és célba fut, aki parancsolni tud, aki ha szól, szellemes, aki hallgat s jellemes, aki vágyak követe, akinek lát a szeme, akit más és legkivált barátnő is megkívánt… aki hős és elragad, aki úr a sors felett, aki hírben, pénzben, észben vagy szépségben, ölelésben lefőzi a férjüket”.