Hogy a szerelmet nyűg és unalom
mikor kezdi, mikor
nem kezdi ki.

Hogy amit bármi is kikezd,
az miért szerelem. Amit
pedig a kórság elkerül,
az miért nem történt
velem.

Szeretném érteni:
a sok verset, regényt, rapszódiát
milyen tudattal írták. Azok, akik
szerelmük rothadását
egyáltalán nem bírták.

Szeretném érteni
a bódulat halálos kezdetét,
miután elkapott a szédülés,
s egyetlen ideged sem
érzi még,

amikor alkotsz, képzelegsz,
dalolsz, tornyot növesztel,
pedig csak néhány sejtben
megváltozott a vegyjel,

pedig csak néhány napra,
hétre megválsz magadtól,
és elfelejted azt, hogy emiatt
egy idő után mindig megharagszol

arra, akin most csüngsz,
hogy elröpítsen. És aki
egyszercsak leejt. Mert
mégsem isten.
(e-irodalom)