A bringázás rejtelmei után kutakodva rájöttem, hogy Szentgyörgy tele van fiatal és idősebb extrém biciklisekkel. Ez a sportág igen elterjedtté vált, manapság szinte minden utcasarkon nyüzsögnek a jobbnál jobb bringások. A fiatalabb generációnál megfigyelhető, hogy többségük jól felszerelt biciklikkel büszkélkedhet. Ennek talán az lehet az egyik oka, hogy napjainkban az extrém sport nagyobb vonzerővel bír, mint az általánosabb és a veszélytelenebb sportágak. Kíváncsiságom arra ösztönzött, hogy kifaggassam egy régebbi bringás barátomat, és megtudjam, őt mi vette rá, hogy belevágjon az akkor még igen szokatlan sportba. Kérdéseimre Bodó Csaba válaszolt.
— Honnan támadt az ötlet, hogy komolyabban kezdjél biciklizni?
— Engem egy jó haverom vett rá, s gondoltam, miért is ne próbálhatnám ki, hiszen az erdőben vágtázni, meg szebbnél szebb természeti csodákat látni igen emlékezetes lehet. Viszont rendkívül veszélyes is megfelelő felszerelés nélkül. Így hamarosan szert tettem egy ilyen túrákra alkalmas bringára, amire, mondanom sem kell, igen büszke voltam. Ezek után szinte naponta gyakoroltam, edzettem, mert egy ilyen sportnál rendkívül fontos a jó fizikai erőnlét.
— Neked a biciklizés melyik fajtája kötötte le a figyelmedet?
— Jelenleg CC-zek (cross country). Sokat túráztam barátokkal, ismerősökkel, Erdély számos városát látogattuk meg. Hegyekbe is gyakran járunk, egy ilyen nehéz út volt a Bucsecs-túra, akkor egészen kimerültem, viszont megérte, már csak az elénk táruló látvány miatt is.
— Véleményed szerint mennyi ideig kell gyakorolni, hogy teljes szívből bringásnak mondhasd magad?
— Ez változik. Akinek nincs elég bátorsága meg gyakorlata, az aligha nevezhetné magát bringásnak. Ennek ellenére én már hét éve e sport rabjának tekintem magam. Mégis, gyakran felmerül bennem a kérdés: valóban vagyok-e olyan jó, hogy akár versenyeken is részt vehessek. Viszont idén eldöntöttem, hogy igenis, részt fogok venni a rendezendő versenyeken.
— Milyen érzés ereszkedni, mit szeretsz annyira benne?
— Szélsebesen ereszkedni kimondhatatlan élmény, főleg az adrenalin miatt. Ilyenkor minden problémádról, gondjaidról megfeledkezel, mintha egy egészen más világban élnél. Érdemes kipróbálni.
— Végül mit tanácsolsz a kezdő bringásoknak?
— Akárhogy is, de elengedhetetlen a jól felszerelt bringa, na meg a védőszerelések. Aki downhillezni szeretne (erdőben lefelé jönni), annak a legfontosabb a sisak, meg persze a lábszárvédők. De melegen ajánlanám, hogy előbb mindenki győződjék meg saját képességei felől, és csak utána ereszkedjék. Bárki is szeretné űzni ezt a sportot, csak annyit tudok neki tanácsolni, hogy aki mer, az nyer.
Constantinescu Anita
