Demeter J. Ildikó
Óriási béremeléseket készít a kormánykoalíció: a szenátusi szakbizottságokon már átment egységes bérezési törvénytervezet szerint a következő öt évben száz százalékkal emelkedik a tanügyben dolgozók munkabére és háromszáz százalékkal az egészségügyi, illetve a katonai alkalmazottaké. Kisebb arányban, úgy 40 százalékkal növelnék a művészeti fizetéseket is, a színházakban is lehet 172 százalékos ugrás. A tervezetről a képviselőház mondja ki a végszót még a következő hetekben, mert kezdeményezői már július elsejétől hatályba szeretnék léptetni.
Kérdések eddig is felmerültek a már rég megígért, de csak most véglegesített egységes bértörvénnyel kapcsolatosan – legutóbb a múzeumok felsőfokú végzettségű munkatársai sérelmezték, hogy alacsonyabb bérkategóriába kerültek néhány ágazat középszintű képesítéssel rendelkező alkalmazottjaival, és a szakszervezetek sem elégedettek –, de a legfőbb kérdés továbbra is az marad, hogy miből állja mindezt Románia? Mert jól hangzik, hogy közeledünk az „európai” bérekhez, csak épp az a baj, hogy a belső nemzeti össztermék nem közelít ugyanilyen arányban a fejlettebb országokéhoz. A román gazdaság bővülése ugyan még mindig magasabb az uniós átlagnál, de alacsonyabb a Bukarestben megálmodottnál, és a költségvetési bevételek sem úgy alakulnak, ahogy ezt a kormány szeretné. Jövőben pedig nem feljebb, hanem lennebb kerül a léc, és azt, hogy öt év múlva hol leszünk pénzügyileg, még senki sem tudja megjósolni.
Egy biztos: fedezet nincs ilyen nagyszabású béremelésekre, amelyek sokévi latolgatás után sem tűnnek nagyon átgondoltnak. Már csak azért sem, mert idén már tetemes béremeléseket eszközöltek a tanügyben, egészségügyben, színházakban is. Utóbbiakat 50 százalékkal fejelték meg, és ezt sem volt könnyű egységesen kivitelezni, mert az előző törvényt tetszőlegesen érvényesítették. Megoldja az új jogszabály az ilyen helyzeteket? Ha abból a kapkodásból és összevissza nyilatkozásból ítélünk, amit estéről estére a tévében látunk, nem lehetünk bizakodóak. A hirtelen és sok esetben indokolatlanul felduzzasztott állami bérek – a közszférában dolgozók teljesítményarányos fizetéséről eddig csak 2016-ban, a szakértői kormány idején esett szó, de el is szállt nyomtalanul – máris a beruházások leállásához vezettek, és nehézségeket okoznak a magánszektorban (ahol nem lehet tetszőlegesen megduplázni a kiadásokat). Ám ez láthatóan nem érdekli a szociálliberális hatalmat, amely az azonnali népszerűség hajszájában nem törődik az államadósság gyors – és szemérmesen elhallgatott – növekedésével sem. Pedig hatásait meg fogja hatványozni a kivándorlás és a lakosság elöregedése.
A komor kilátással azonban senki sem foglalkozik, sőt, újabb nagyszabású osztogatás következik: a bérek után a nyugdíjak emelését ígérik. Liviu Dragnea megkezdte a 2019-es államfőválasztási kampányát.
